Kertünkben nyáron sok tevékenység ismétlődik, ezeket a munkákat - gyommentesítés, öntözés, növényvédelem - szinte rutinszerűen végezzük. Fontos kerti feladat a zöldmetszés, ami gyümölcsféleségenként különböző, időpontja általában június közepe. Zöldválogatáskor azokat a hajtásokat távolítjuk el, amelyekre később nincs szűkség. Zöldmetszéssel előkészítjük a fát a következő évre, ezzel elősegítjük a hajtások jobb kifejlődését. A sövény és termőkaros orsóműveléssel nevelt alma- körtefáknál a lekötéseket vizsgáljuk át, az ág - vessző vonalszöge ne hajoljon ívesen, mert a második éves vesszőn a termődárdák kialakulása a lényeg. Íves hajláskor az ív legmagasabb pontjáról erős vesszők törnek elő, melyeken csak hajtórügyeket találunk, így évet veszítünk. Alma- és körtefáknál a hajtórügy a második éves vesszőn dárdává alakul, csúcsán virágrüggyel, amely harmadik évben terem. Egy évet nyerhetünk, ha június végén a 20-30 cm-es éves nyársakat két-három levélre visszavágjuk, a kihajtó dárda csúcsa virágrügy. /Lorette metszés/

A korona magasságnövekedését megállíthatjuk, ha a felfelé törő vesszőt a kívánt magasságban kikönyököltetjük, vagyis egy dárda vagy nyárs feletti részt lemetszünk. Az őszibaracknál leginkább két metszésmód, a váltó és a hosszú ismeretes.
Váltómetszésű őszibaracknál a jövő évi termőalap előkészítése a feladat, a hosszúmetszésűnél a felesleges hajtások eltávolítása.

A vezérvessző felső harmadát egy külső nyárs felett lemetsszük, ez azért fontos, mert egy erős szélvihar lecsavarhatja a vezérvesszőt, fiatal gyümölcsfáknál ez könnyen megtörténhet. Tavasszal, ha az ugarcsapot hosszabbra metszettük, a felesleges hajtásokat levágjuk. Ez vonatkozik a fölösleges gyümölcsöt nem kötött vesszőkre is. Tőből ne vágjunk le még az úgynevezett „vízhajtásokat” sem, csak ha túl sűrű a korona, mivel az őszibarack felkopaszodásra hajlamos. A termővesszőket a legfelső barack feletti hajtásig metsszük vissza. A ritkább korona a növényvédelem szempontjából kedvező, így a kései érésű őszibaracknál elősegítjük a gyümölcsök színeződését is. A szőlőnél megtörtént a terméskötödés, ezért a hajtások kötözését folytassuk. Kötözésre rafiát, műanyagszálat vagy műanyag „omegát” használjunk. Távolítsuk el a sűrű fürtkezdemény nélküli és a meddő fattyúhajtásokat. Kordonkaron 20 cm-ként ideális a termőalap kialakítása. A hónaljhajtások megjelenése az erősen növekedő fajtáknál korábban kezdődik. Hónaljazáskor a hajtásokat, kacsokat tőből kitörjük, vagy 2-3 levélre metsszük vissza. Kötözéskor a hajtásokat és a leveleket úgy rendezzük el, hogy a fürtöket jól érje a napfény.

A csonkázás, tetejezés akkor időszerű, amikor a hajtások túl haladták a felső kordonhuzalt, de figyeljünk arra, hogy a termőhajtások legfelső fürtje felett 5-6 levél maradjon.