Elképzelem: feláll az élőlánc, hogy megakadályozza a reggae-tábort. Ehhez minimum két ember kell, akiknek jóban kell lenniük egymással annyira, hogy megfogják egymás kezét… De tegyük fel, összejönnek, mondjuk huszonketten! Nem könnyű a rekkenő júliusi hőségben túl sok embert rábeszélni egy kis betonon ácsorgásra, azzal az indokkal, hogy egy újabb „merénylettől” kell megvédeni a városrészt. Mert annak ellenére, hogy nagyon sok amerikai filmet nézünk, viszonylag kevesen hiszünk az összeesküvés-elméletekben. És akkor szerda reggel elkezdenek beszivárogni azok a „bizonyos elemek”: a hátizsákjuk színes ruhákkal, a lelkük békével és nyugalommal van tele. Elképzelem: meglátják az élőláncot, hát leülnek, esetleg előkerül egy konga, egy didgeridoo (ejtsd: didzseridú), zenélgetnek, elvannak, együtt vannak. Végülis ezért jöttek. Szerintem az élőlánc előbb unja meg…
Akármilyen, akármekkora közösség végső soron szabad akaratú (vagy arra vágyó) egyéniségekből áll. A rasztafarianizmusnak (a reggae zene mögött álló filozófiának) egyik alapeszméje, hogy elvet minden hatalmat, elnyomást, beszabályozást, a személyes szabadság bármilyen korlátozását. Ez mind „babilon”, aminek felégetéséről, elutasításáról oly sok reggae-dal szól. A hétköznapi gyakorlatban ez persze azt jelenti, hogy természetesen megáll a piros lámpánál, befizeti az adót és a reggae-tábor belépődíját is. De van egy csomó olyan dolog, amiben nem muszáj részt venni.
Ilyen például a politika. Sokan azt mondják erre, hogy ez gyávaság, butaság, sőt! felelőtlenség. Ők csinálják csak nyugodtan! Ha az ő egyéni szabadságuk ezt kívánja. Szükség is van rájuk. Szeretnék hinni benne, hogy a „politikát csinálókat” az a vágy hajtja, hogy a közösségnek jó legyen. Szeretném hinni, hogy nem azért születnek („vérben és mocsokban”) az egész társadalmat sújtó és megosztó döntések, hogy maroknyi csapat politikusnak ettől jobb legyen, hanem hogy az egész világ (vagy legalábbis egy város, vagy ország) fejlődjön, előbbre haladjon. Sok nagyszerű hivatás van: a tanároké, akik a felnövő nemzedék tudásáért felelnek; az orvosoké, akik az emberek egészségéért küzdenek; a zenészeké, akik a közösségért, a megérdemelt kikapcsolódásért dolgoznak – és még számtalan sok felelősségteljes küldetés. A politikusok feladata kellene, hogy legyen, hogy mindezeket az önmagukban is létfontosságú folyamatokat egyesítsék az emberiség gyarapodása, épülése érdekében. Lehet-e ennél szebb hivatása egy embernek? Nem tudom, hol, mikor torzult el mindez. Hol és mikor omlott össze az emberekben a pozitív kép, és vette át a helyét az eleve elutasítás? Arisztotelész számára még a politika azt jelentette, hogy eszközeivel valamiféle rend alakítható ki a véleménykülönbségekből, és nem pedig rendetlenség. Mostanában pedig egyre inkább azt látjuk, hogy a politika zászlaja alatt dúl az értelmetlen rombolás, és humánus ötletek, megmozdulások fulladnak erőszakba, mert valaki politikai jellegűnek kiáltja ki azokat…
Nem lehet mindenki bölcs. Természetes, hogy mindenkinek megvannak a maga korlátai. Ezek hol szűkebb, hol tágabb teret engednek az egyéniségnek. Baj akkor van, amikor valaki nincs tisztában a korlátaival, és azt hiszi, többre, nagyobbra hivatott, mint amennyire képességei feljogosítják. A gonoszság pedig ott kezdődik, amikor egy háttérben bujkáló kényszeríti nyilvánvaló butaságokra a saját korlátait fel nem ismerőt.
A reggae-tábor körüli hercehurcában az a legszomorúbb, hogy politikai (és/vagy nyugalmat féltő?) felbőszülésre, politikai (és/vagy civil?) szervezetek összefogása lett a válasz. Valami olyan folyamat (odavágás – visszavágás) indult el, ami az érintettől (tudniillik: a reggae-tábor szellemiségétől) végtelenül távoli. A rasztaszívűek nem szeretik a konfliktust. Egyáltalán nem szeretnének részt venni semmiféle politikában, mivelhogy elutasítják „babilont”. Az aláírásgyűjtés: „babilon”. A felülről jövő szervezés: „babilon”. Akkor is, ha a tábor ellen szól, akkor is, ha mellette.
Édes fintora az egész történetnek, hogy a másik fontos jellemzője a rasztafarianizmusnak minden élő tisztelete. Ideértve a környéken élő embereket, állatokat, növényeket vagy akár az élőláncot.
