Kedves Pista! Bár személyesen már megtettem, engedd meg, hogy Százhalombatta nyilvánossága előtt is kifejezzem őszinte elismerésemet azzal a gesztusoddal szemben, amit az 1957 óta megjelenő Kortárs című folyóirat szerkesztősége felé tettél. „Most, hogy konkrétumok megerősítésével is egyértelművé vált számomra az, hogy a Kortárs léte ismét veszélybe került, úgy döntöttem, hogy a folyóiratot egymillió forint összegű adománnyal támogatom” – írtad a folyóirat májusi számában. Az adományt nem városvezetőként, hanem magánszemélyként ajánlottad fel a nagy múltú irodalmi műhelynek, de ezzel városunk a nemzeti kultúrában betöltött szerepét is emelni tudtad.
Bizonyára emlékszel, hogy a színvonalas veszprémi folyóirat, az Új Horizont búcsúszámában mindkettőnknek megjelent egy-egy írása. Talán a százhalombattaiak körében kevésbé volt ismert ez az értékes irodalmi műhely, de megszűnésével sokat veszített kortárs irodalmi és kulturális életünk. Ezzel a mostani adományoddal talán megmentettél egy másik értékes szellemi műhelyt, amely az elmúlt ötven évben irodalmunk legnagyobbjainak biztosított publikálási lehetőséget, olvasóinak pedig gazdag kulturális élményeket.
A profitérdekelt szponzorok világában valódi mecénásként cselekedtél, amihez íróként, olvasóként és – nem utolsó sorban – százhalombattai lakosként tiszta szívből gratulálok. Remélem, hogy példádat (nemcsak a Kortárs vonatkozásában) amennyire a lehetőségeik engedik, mások is követni fogják. A magyar kultúrának nagy szüksége van erre.
