Rossz levegő, felmelegedés, szárazság, pusztuló élővilág - az emberi felelőtlenség, kényelemszeretet és önzés következményei. Miután a természet immár látványosan agonizál körülöttünk, egyre értékesebbé válik akár egyetlen darabkája is.
Különösen vigyáznunk kell a fákra, amelyek árnyat adnak a rákkeltő sugarakkal bombázó napsütésben, megkötik a mérgező széndioxidot, és helyette éltető oxigént bocsátanak a levegőbe, megakadályozzák a víz, a szél rombolását, életteret biztosítanak megannyi élőlénynek, amelyek nélkül a világunk nem lenne ugyanaz. Némelyik fa évtizedekig nő, mire teljesen kifejlődik. Mindez persze nem jelentheti azt, hogy egyet sem szabad kivágni, soha, sehol, semmilyen körülmények között…
Horváth Zoltán, a Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság (KÖVIZIG) szakembere egy lakossági telefon miatt érkezett a százhalombattai Duna-partra, a Benta-patak torkolatához május 17-én. Helyszíni szemlét tartott, és megállapította, hogy a környéken élő házaspár bejelentése megalapozott volt, tizenkét fát kivágtak az ártéri erdőből. Miután felmérte az okozott kárt, feljelentést tett a rendőrségen. Ebben csupán a tizenkét hazai nyár anyagárát – 169 ezer forintot - és az árteret lezáró sorompón történt illetéktelen behatolást rótta fel az ismeretlen elkövetőknek. A véderdőben okozott eszmei kár ennél jóval tetemesebb - mondta. A fák ugyanis védik a gátat a hullámveréstől, a jégzajlástól és az „elhabolástól”, vagyis attól, hogy kimossa a víz a töltésoldalt. A területet kezelő vízügyi hivatal senkinek nem adott engedélyt a fakivágásra – hangsúlyozta -, írásban legalábbis biztosan nem. Kérdésünkre azt is elmondta, hogy a kivágott fákat nem szükséges pótolni, hiszen megfelelő a természetes „újulat”, erre egyébként nem is lenne pénze az igazgatóságnak.
A rendőrség két érdi férfit gyanúsít az engedély nélküli fakitermeléssel, vagyis lopással. Egyiküket még a helyszínen találta a százhalombattai őrs járőre, akit ugyanaz a házaspár hívott oda, akik a KÖVIZIG-et is értesítették. Emellett fotókat is készítettek a fűrészelésről, valamint az autókról.
A felelősségre vont favágók azt mondták a rendőröknek, hogy a Dubics Tamás Horgász Egyesülettől kaptak megbízást a terület rendezésére, a száraz, elkorhadt, veszélyes fák eltávolítására, amit tudomásuk szerint a KÖZIVIG is engedélyezett.
Ugyanezt állítja Nagy István is, a horgászegyesület elnöke. Szerinte bárki megnézheti, hogy a megmaradt rönkök belseje korhadt. Az egyesület régóta szorgalmazza a terület rendbetételét, mert szerintük a kiszáradt fák miatt nincsenek biztonságban a horgászok. Tapasztalták, hogy deréknagyságú fák dőltek egymásra. Egy horgászt már baleset is ért. A rádőlő fa miatt eltörött a keze, ráadásul beszorult a csónakba. Az volt az egyetlen szerencséje, hogy nála volt a mobiltelefonja. Ugyan kinek fájnak a korhadó, rothadó fák? – kérdezi Nagy István. Azt sem érti, miért feltételezik a horgászokról, hogy élő fákat akarnának megtizedelni. Ha valakinek, hát nekik igazán fontos, hogy árnyékot leljenek a Duna-parton. A biztonság azonban ennél is fontosabb. Nem kellene megvárni, hogy valami tragikus baleset hívja fel a figyelmet a kiszáradt fák veszélyére, ahogyan ez nemrégiben a fővárosban történt. Kívülről az a növény is teljesen egészségesnek tűnt, amely rászakadt az alatta üldögélő idős asszonyokra, és az egyiket megölte.
A horgászok vezetője szerint húsz-huszonöt éve még volt valódi gazdája a területnek. Az akkori gátőr azonnal kivágta azt a fát, aminek száradni kezdett a teteje. Most már semmire sincs pénz, a gát rendben tartására sem. Nagy István azonban a történtek után úgy döntött, mostantól ez nem az ő problémája. A maga részéről egy fűszálat sem fog keresztbe tenni a Duna-parton.

























