Több mint ötven gyerek indult el Ausztria felé május 21-én reggel hat órakor a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskolából. Az út hosszú volt, de megérte. Csodás élményekben volt részünk.
Első állomásunk a schönbrunni kastély, a kastélykert és az állatkert volt. A kastély belülről gyönyörű. Hihetetlen, hogy ebben az épületben valaha egy császári család lakott, a látogatók bele tudják képzelni magukat abba a világba, amelyben Sissi hercegnő élt. De ami kívül várt minket, azon a lélegzetünk állt meg. Az ember nem minden nap lát ekkora területet, ahol csak fák, egyenesre nyírt sövények, szivárványszínű virágok és ilyen csodaszép szökőkutak vannak. Senki se bírta megállni, hogy ne pózoljon a „Ne lépj a fűre!” feliratú tábla mellett, vagy ne álljon be akár bokrok közé akár a vízköpő márványtömbök elé egy fotó erejéig.
Ezután következett az állatkert a szőrös, a tollas, a négylábú, a kétlábú, a meleg éghajlatot kedvelő vagy jégtömbök között élő állatokkal. A mediterrán házat többször is végigjártuk. Kicsit félelmetesnek tűnt, hogy a denevér család ott lógott fölöttünk, de az emberek többsége előszeretettel fényképezgette az alvó állatokat. A legjobban a pingvinek és a fókák nőttek a szívemhez, mert imádják a társaságot, a járókelőket és a fényképezőgépeket. Folyton ki akartak ugrani az elválasztó mögül, vagy csak büszkén ácsorogtak az üveg túlsó oldalán.
Bár eléggé kevesen tudtak a csoportból németül, de a mutogatás mindig bevált. Mindenki repesve várta az utolsó állomást, a híres-nevezetes Pratert. A gyerekek csak úgy özönlöttek be a kapun teli pénztárcákkal és óriási mosollyal az arcukon. Az ijesztő szellemkastélyoktól a faúsztatóig minden megtaláltunk. A különböző hullámvasutak, óriáskerekek, körhinták, gokartok, mind valami álom. Néhányunknak meg is ártott a sok kavargás.
Ez a nap örök emlék marad számomra, és biztos vagyok benne, hogy ha jövőre is lesz ilyen lehetőség meg fogsz találni a buszon!
