A műsort Beke Adorján, a párt helyi csoportjának elnöke vezette. Nagy Annamária előadta Ady Endre: Ember az embertelenségben című versét, majd Aradszki András tartott beszédet. Elmondta, hogy a hősökre való emlékezésről, emlékműállításról 1917-ben törvény rendelkezett. Mára azonban az ünnep azt sugallja nekünk, becsüljük meg, hogy háborúktól mentes helyen élhetünk. Különösen igaz ez a gyerekek esetében, akiket a média, a számítógépes játékok nap, mint nap háborús élményekkel bombáznak. A Hősök Napja viszont rá kell, ébressze őket, a valódi háború valódi áldozatokkal jár. Az első és második világháború áldozatainak emlékműve előtt állva abban az illúzióban ringatjuk magunkat, hogy velünk semmi hasonló nem történhet meg. Ma a béke szilárd, a világ biztonságos. Valójában a mai világban is számtalan háború dúl. A magyar katonák olyan eseményekben vesznek részt, amelyeknek értelmét és súlyát a jövő mutatja majd meg. Ha elgondolkodunk a mai világ alakulásán, a modernnek mondott közgondolkodás céltalanságán, emberellenességén, azt látjuk, hogy lelki értelemben a világ ugyanott van, mint amikor a két ateista világrend a nemzeti és a nemzetközi szocializmus készülődött egymás ellen. Mit tehetünk? Mi véd meg bennünket a világ kiszámíthatatlan eseményeivel szemben? Legyünk éberek a velünk együtt létező gonosz erőkkel szemben, ne hagyjuk becsapni magunkat.
Az ünnepség Illéssy Mátyás atya fohászával fejeződött be.