A film címével kapcsolatban megtudtuk, hogy amikor a főszereplő és szintén halálra ítélt barátnője a kivégzésről is beszélgetett, szóba került az, vajon levágják-e a hajukat. Ez a gondolat érlelődött később verssé Wittner Máriában: „Hóhér, vigyázz a hajamra…” A sorok nem könyörgőek, hanem az emberi, a női méltóságról szólnak – a halál árnyékában.

Az alkotás bemutatta az ÁVH, illetve utódszervezetének épületét, amelyben most a Képviselői Irodaház működik. Ott vallatták először a film főhősét. Lehangoló börtönfolyosókat, belső udvarokat láthattunk, amikre levegőzni kísérték ki a fogva tartottakat. Láttuk a börtön siralomházát, a halálos zárkákat, amelyekből legtöbbször csak a bitó felé vezetett az út. Ma már csak két ember él azok közül, akik kegyelmet kaptak, egyikük Wittner Mária. Hogy miért éppen ő, és miért nem sorstársa, Havrila Béláné Stick Katalin, azt talán soha nem tudjuk meg. A Corvin közben ismerkedtek meg, és a börtönben töltött hónapok érlelték barátsággá kapcsolatukat. Wittner sorstársának kivégzése napján fogadta meg, hogy soha nem fog hallgatni a forradalomról, a mártírokról, és élete végéig veri majd emlékükért a lármafát.

A film készítői pesti fiatalokat is megkérdeztek: mit jelent számukra október 23-a, mit tudnak 1956-ról? Megdöbbentő volt tájékozatlanságuk.