Janikovszky Éva, Lázár Ervin, Marék Veronika, Réber László és a többiek. Sokunk gyermekkorát meghatározó nevek, történetek és figurák kötődnek hozzájuk. Sokáig úgy tűnt, nemigen akad hozzájuk foghatóan erős versenyző a hazai gyerekpályán. Nagy valószínűséggel a ’74-es születésű Bartos Erika is a fenti szerzők művein nőtt fel. Építészmérnök lett, majd lakberendezői képesítést is szerzett, díjakat nyert, tévéműsorokon és újságcikkeken keresztül osztotta tanácsait, többek között gyerekszobákkal és gyerekneveléssel kapcsolatban. Megszülettek gyerekei, Anna és Peti, 2002-ben pedig megjelentek az első „Anna és Peti” füzetek. Dr. Vekerdy Tamás, a gyermeklelkek legismertebb ismerője szerint pontosan ilyen meséket kell olvasni a kisgyerekeknek, mielőtt belevetnénk őket a „nagymesék tengerébe”. Ezek a történetek mintha csak róluk szólnának: palacsintát sütnek, barkácsolnak, hóembert építenek és karácsonyoznak. Aztán Bogyó és Babóca, az óvodás csigafiú és barátnője, a katicakislány jöttek, illetve mentek: levegőbe, világgá, óvodába – a történetek kiléptek a családi körből, az élet benépesült barátokkal, rokonokkal. Majd 2004-ben megszületett Gergő, s nemsokára az Anna és Peti sorozatban a „Kistestvér születik” című epizód. Egy háromgyerekes családban mindig történik valami elmesélni való, amiket az ügyes anyuka lerajzol, leír és lefényképez. A legutóbbi darabok (Születésed története, Játszik a baba, Nyaral a baba) nagy ötlete, hogy egy-egy arc helyén luk van, amin – a Bartos Erika figurákra oly jellemző – fülig érő mosolyú arc kukucskál, de egy fóliazseb segítségével könnyedén becsempészhetjük a történetbe gyermekünket vagy saját magunkat. Bár nem hiszem, hogy az elején emlegetett klasszikusok valaha is elveszítik fényüket, örülök, hogy hosszú idő után ismét felbukkant egy nagy mesélő-rajzoló a legkisebbek (és szüleik) örömére.

