„A drámapedagógia azt a művészeti tevékenységet jelenti, melynek alkalmazásával a dráma és a színház eszközrendszerének segítségével folyamatos együttlét során nevelünk gyermekeket és felnőtteket…”
A drámapedagógusnak nagy a felelőssége, hiszen csodálatos eszköz, ha úgy tetszik varázslat van a kezében, amellyel segíteni tud abban, hogy óvodás, iskolás vagy éppen felnőtt gyermekeink megtalálják helyüket a világban.
Meggyőződésem, hogy a játék és mese mellett az óvodás és iskoláskorú gyermeknek szüksége van a drámajátékra, mivel ez a módszer lehetőséget ad a feszültségek, sérelmek orvoslására, köztük az agresszivitás oldására is. A játék, drámajáték legmagasabb foka a társakkal való együtt tervezés, az együttműködés és az irányítás elfogadása, a közös alkotás feletti öröm. Ha intézményeink életrendjében a játék, drámajáték megkapja a megérdemelt helyét, szerepét, akkor nekünk, pedagógusoknak is könnyebb lesz, hiszen ebben a folyamatban a gyermek nyitottá, derűssé és kiegyensúlyozottá válik. Ez a légkör uralkodik akkor, ha el tudom fogadni a gyermeket, megértéssel, szeretettel hatok rá. A közösen megélt helyzetek visszahatnak rám is, s így jön létre egy olyan körforgás, egy olyan folyamat, amelyben boldogok ők is és boldog vagyok én is.
Kedves drámapedagógus társam, pedagógus társam, szülőtársam és te is, aki „csak” játszani szeretsz! Gondolkodjunk együtt ezekről és hasonló témákról a Gátőrházban május 31-én 10 órától! Elvarázsolódhatsz, pont, mint a mesében, s ebben olyan kiváló drámapedagógusok, színművészek segítenek Neked, mint Rudolfné Galamb Éva, Katona Zsuzsa, Búza Tímea. Nagy örömömre szolgál, hogy ennek a találkozónak egy olyan alapítvány ad méltó helyet, ahol az elfogadás, önmagunk és egymás tisztelete evidencia. És ahol felismerték, a művészet létszükséglet, ezért helyet, teret adtak neki, és szélesre tárták a kapukat előtte. És itt vannak ők is, a Felhőjárók, akik már ismerik az önkifejezés módjait, bátran vállalják önmagukat, és mind nagyszerű emberek. Gyere, nézd meg őket is!
„Az ember lelkéhez kell igyekeznünk úgy, hogy egymás után kinyitjuk azokat az ajtókat, amelyek mögött az igazság, a szépség, a varázslat rejlik… Bíznunk kell abban, hogy az utolsó ajtónál ott van mindenkinek a maga táltos lova, amellyel bejárja a végtelent…”
