Tagja voltam a május 1-jén Auschwitzban járt mintegy ötszáz fős magyar Élet Menete csoportnak. Az eseménynek idén különleges aktualitást adott, hogy Izrael állama május 14-én ünnepelte fennállásának 60. évfordulóját. Öröm volt látni, hogy 53 országból nagyjából 15 ezer ember gyűlt össze, akiket láthatólag egy cél vezérelt: tiltakozni a 40-es évek első felében történt szörnyűségek ellen, és fellépni azért, hogy mindez még egyszer ne történhessen meg!
Több magyar neves közéleti személyiség is jelen volt, például Szekeres Imre honvédelmi miniszter, Bergendy István, a Bergendy Zenekar volt vezetője, Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház igazgatója és mások is. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Aliza Bin Noun Izrael, és April Foley, az Egyesült Államok magyarországi nagykövete is.
Őket és a többieket látva reálisnak tűnik az a nemes célkitűzés, amit hazánkban és városunkban is minden józan gondolkodású ember a magáénak kell, hogy valljon: az ordas eszmék többé nem harapózhatnak el! Vagyis: Soha többé Soát!
A magyar barakkban járva olvastam, melyik országban mennyi áldozata volt a holocaustnak. Magyarország az „élenjáró” 600 ezer áldozattal, és csak utána következik a jóval nagyobb Lengyelország 430 ezer halottal. Vagyis Magyarországon a nácik és kiszolgálóik nyolc hónap alatt alaposabb munkát végeztek, mint Lengyelországban bő öt év alatt. Nálunk a lakosság nagyobb része a nyilasokkal az élen kiszolgálta Eichmannékat, vagy „csak” tétlenül nézte a működésüket. Kimagasló ellenpélda Dánia, ahol a nácik utasítására a sárga csillag viselésére másnap gyakorlatilag az egész ország sárga csillaggal jelent meg az utcán a királlyal az élen. A fasiszták természetesen tomboltak, de Dánia zsidó lakosságának alig 1-2 %-a lett áldozata a holocaustnak. Nagy a történelmi felelősségünk!
A rendezvényen a valamikori magyar 18-as barakknál Fröhlich Róbert főrabbi megjegyezte: Még egy-két évtized, és kihal az a nemzedék, amely közvetlen szemtanúja volt a holocaustnak és Izrael állam újraalakulásának.
Ehhez én csak annyit tudok hozzátenni: a mi nemzedékünk feladata, hogy az emlékezés és a tiltakozás hangját továbbvigyük!
