Általános egészségi állapotunkat vizsgálta az Országos Közegészségügyi Intézet. Az epidemiológiai felmérés adatai szerint egészségünket egyre kevésbé a környezeti ártalmak, sokkal inkább a civilizációs tényezők károsítják. Ez azt jelenti, hogy magunk jelentjük a legnagyobb veszélyt önmagunkra.
A képviselő-testület tavaly novemberben úgy döntött, hogy ki kell dolgozni egy egészségnevelési tervet, konkrét cselekvési programmal. Az előkészítéssel Gere László vezetésével szakemberekből álló munkacsoportot bíztak meg.
Nagy Terézia, a munkacsoport egyik tagja a vizsgálat eredményeiből statisztikát állított össze. Az adatok szerint a százhalombattai felnőtt lakosság 42 százaléka dohányzik, 61 százaléka túlsúlyos vagy elhízott, 11 százaléka pedig saját bevallása szerint rendszeresen fogyaszt alkoholt. Ezzel szemben csupán a lakosság 14 százaléka sportol rendszeresen. A gyermekek egészségi állapota is kétségbeejtő: a tizennyolc éven aluliak között egyre több a mozgásszervi és légzőszervi betegség, egyre több a túlsúlyos és a gerincferdüléses gyermek.
Milyen következtetéseket lehet mindebből levonni? Elsősorban azt, hogy nagy baj van a felelősségérzetünkkel, úgy élünk, mintha több testünk lenne, és ha a mostanit elhasználtuk, elővehetnénk a másikat. Az orvosnál sem vagyunk őszinték, letagadjuk az elszívott cigaretták felét, az alkoholfogyasztásunkról azt állítjuk, hogy csak szilveszterkor iszunk egy fél pohár pezsgőt, és eskü alatt állítjuk, hogy annyit eszünk, mint egy madár, ezért valószínűleg a levegő hizlalt fel bennünket százhúsz kilósra. Úgy viselkedünk, mint a kisgyerekek, mintha az, amit letagadunk, nem is létezne, mintha valaki másnak kellene elszámolnunk egészségünkkel.
A munkacsoport feladata, hogy összegyűjtse a készülő egészségnevelési cselekvési programhoz az észrevételeket és javaslatokat. Megbeszéléseket kezdeményezett, amelyeken a közélet meghatározó területeinek szereplői vettek részt, és megvitatták, milyen szerepet kap a programban az oktatás, a kultúra, a sport, mi a feladata az egészségügynek, a médiának, és mit vállalhatnak magukra ebben a civil szervezetek. A szakmai egyeztetéseket lakossági fórum zárja.
Az eddigi tanácskozásokon a résztvevők egyetértettek abban, hogy az eddigieknél lényegesen nagyobb hangsúlyt kell helyezni az egészségnevelésre. A felvilágosító munka mellett mindent el kell követni annak érdekében, hogy már gyerekkorban kialakuljon az egészségtudatos gondolkodás, az egészséges élet iránti igény. Azonban a körülmények megteremtése is több figyelmet érdemel: meg kell reformálni a gyermekétkeztetést, kontrollálni az iskolai büfék árukínálatát, és átalakítani a gyermekintézmények környezetét, hogy a jelenleginél több legyen az udvarokon a fa és a fű. Mind a fiatalok, mind az idősebbek számára lehetőséget kell biztosítani a sportolásra, ezért mindenképpen folytatandó a strandbérletért szervezett futóakció, és több családi sportnapra, több kirándulásra és túrára lenne szükség.
Mindez természetesen nemcsak elhatározás, hanem pénz kérdése is: az önkormányzattól és a lakosságtól egyaránt áldozatokat követel, de jó célért érdemes áldozatokat hozni.
Nagy Terézia, a munkacsoport egyik tagja a vizsgálat eredményeiből statisztikát állított össze. Az adatok szerint a százhalombattai felnőtt lakosság 42 százaléka dohányzik, 61 százaléka túlsúlyos vagy elhízott, 11 százaléka pedig saját bevallása szerint rendszeresen fogyaszt alkoholt. Ezzel szemben csupán a lakosság 14 százaléka sportol rendszeresen. A gyermekek egészségi állapota is kétségbeejtő: a tizennyolc éven aluliak között egyre több a mozgásszervi és légzőszervi betegség, egyre több a túlsúlyos és a gerincferdüléses gyermek.
Milyen következtetéseket lehet mindebből levonni? Elsősorban azt, hogy nagy baj van a felelősségérzetünkkel, úgy élünk, mintha több testünk lenne, és ha a mostanit elhasználtuk, elővehetnénk a másikat. Az orvosnál sem vagyunk őszinték, letagadjuk az elszívott cigaretták felét, az alkoholfogyasztásunkról azt állítjuk, hogy csak szilveszterkor iszunk egy fél pohár pezsgőt, és eskü alatt állítjuk, hogy annyit eszünk, mint egy madár, ezért valószínűleg a levegő hizlalt fel bennünket százhúsz kilósra. Úgy viselkedünk, mint a kisgyerekek, mintha az, amit letagadunk, nem is létezne, mintha valaki másnak kellene elszámolnunk egészségünkkel.
A munkacsoport feladata, hogy összegyűjtse a készülő egészségnevelési cselekvési programhoz az észrevételeket és javaslatokat. Megbeszéléseket kezdeményezett, amelyeken a közélet meghatározó területeinek szereplői vettek részt, és megvitatták, milyen szerepet kap a programban az oktatás, a kultúra, a sport, mi a feladata az egészségügynek, a médiának, és mit vállalhatnak magukra ebben a civil szervezetek. A szakmai egyeztetéseket lakossági fórum zárja.
Az eddigi tanácskozásokon a résztvevők egyetértettek abban, hogy az eddigieknél lényegesen nagyobb hangsúlyt kell helyezni az egészségnevelésre. A felvilágosító munka mellett mindent el kell követni annak érdekében, hogy már gyerekkorban kialakuljon az egészségtudatos gondolkodás, az egészséges élet iránti igény. Azonban a körülmények megteremtése is több figyelmet érdemel: meg kell reformálni a gyermekétkeztetést, kontrollálni az iskolai büfék árukínálatát, és átalakítani a gyermekintézmények környezetét, hogy a jelenleginél több legyen az udvarokon a fa és a fű. Mind a fiatalok, mind az idősebbek számára lehetőséget kell biztosítani a sportolásra, ezért mindenképpen folytatandó a strandbérletért szervezett futóakció, és több családi sportnapra, több kirándulásra és túrára lenne szükség.
Mindez természetesen nemcsak elhatározás, hanem pénz kérdése is: az önkormányzattól és a lakosságtól egyaránt áldozatokat követel, de jó célért érdemes áldozatokat hozni.
.jpg)
