Egyre jobb az idő, egyre több kedvünk van vásárolni. Százhalombatta legalább olya jól el van látva ruházati boltokkal, mint kocsmákkal. Ennek köszönhetően a város bármely szegletében (most már elmondhatjuk) lehet a pénzt költeni.
Nekibátorodva bemegy az ember az áruházba. Áru, mint a tenger, bőség zavara,még az árak is hellyel-közzel elfogadhatóak. Összeszedi a kiszemelt ruhadarabokat és elindul megkeresni az arra alkalmas helyet, ahol a pénz kiadása előtt még meggyőzné magát, hogy az adott darabra a világon semmi szüksége. Ekkor találkozik az általa csak „nagyobb méretű kartondoboz az üzlet sarkában” című próbafülkével.
A tél végén még mindenki csízmában, vastag kabátban, leizzadó fejjel és púposra rakott kosárral lép be a fülkébe.
A kabát levétele és elhelyezése után már szinte semmi helye nincs a válogatásnak, ruhadarabok fel-levételének. Körülbelül 5 centiméterre a tükörtől egy még átlagos méretű nő is bálnának látja magát. Szerencsére, nem érzékeli az üzletben tartózkodók sanda pillantásait, amelyek az oldalt felsederedő takarófüggöny mellett a cseppnyi fülkébe még betolakodnak. És innentől már közügy a vásárlás. A kint tartózkodók vélemény és tetszésnyilvánításai hozzájárultak a vásárlás öröméhez. Ez tök jó! Lehet, hogy egy számmal nagyobb kellene? És hasonló bekiabálások hangzanak fel ismerőstől és teljesen idegenektől is.
Egy szónak is száz a vége. Azt hiszem, több középkorú, a téli fogyókúra eredménytelenségét viselő nőtársam nevében kérem a T. Üzletek tulajdonosait, hogy a próbafülkéket legalább két zsebkendőnyivel nagyobbra tervezzék.
