Mai úticélunk a Káli-medence. Az időjárás délelőtt bizony nem kényeztetett el bennünket. A Hegyestűre felérve még nem szállt fel a szürkésfehér köd, így igazán csak a tanúhegyek áttetsző körvonalaiban gyönyörködhettünk. De jókedvűen baktattunk Szentbékkállán, a titokzatosnak ígérkező „Kőtenger” és „Ingó kő” felé. Itt aztán a gyerekek teljesen birtokukba vehették a kőrengeteget, csúszhattak, mászhattak, meghódíthatták a sziklákat, és izgatottan egyensúlyoztak az ingó kövön. Délutánra pedig – mire gyönyörűen kisütött a nap – Salföldön vártak újabb meglepetések. A majorban régi magyar állatfajokat nézhettünk meg, komondort, pulit, kuvaszt, bivalyt, mangalicát. Kirándulásunkat sétakocsikázással zártuk.
- Hogy ma mennyi mindent tanultam tőletek! Először, hogy szeressük a természetet, aztán vigyázzunk rá, ne szemeteljünk! És jó volt megsimogatni az állatokat – mondta egyik elsős tanulónk. A mai nap sem volt hiábavaló!

