Múlt év végéig– a törvény szabta keretek között – a szociális intézmények vezetői döntötték el, hogy kik részesülhetnek étkeztetésben és házi segítségnyújtásban, illetve a helyi szociális rendelet alapján állapíthatta meg a fizetendő térítési díjat. Az új, módosított szociális törvény január 1-jétől jegyzői hatáskörbe helyezte a két szociális szolgáltatás biztosításához szükséges új eljárást, a jövedelmvizsgálatot, amely a térítési díj megállapításának alapja. A házi segítségnyújtás jogosultságának megállapítása intézményvezetői hatáskörből kiemelve, egy szakbizottsághoz kerül eldöntésre. Horváth Judittól, a VCSGK vezetőjétől érdeklődtünk, hogy gyakorlatilag milyen változást jelent az új intézkedés.
A korábbi rendelkezés szerint az ebédet igénylők a kérelem benyújtását követő napon már asztalhoz ülhettek. Ez most legkevesebb tíz-tizenkét nap múlva történhet meg, a házi segítségnyújtás igénybevételére pedig akár egy hónapig is várni kell. Az étkeztetést igénylőknek korábban mindössze egy kérelmet kellett eljuttatniuk a VCSGK-hoz jövedelemigazolással, illetve nyugdíjas szelvénnyel együtt, és mivel az intézmény rugalmas kapcsolatban állt a szolgáltató Duschmann konyhával, a rászoruló sürgős esetben akár már másnap ebédhez juthatott.
Most az igénylőnek fel kell keresnie a Polgármesteri Hivatalt, mert a jegyző adja ki a jövedelemigazolást. Az ebédet igénylőnek ki kell töltenie egy formanyomtatványt, és mellékelnie kell a család kereseti igazolását vagy nyugdíjszelvényét. Ez alapján kiszámítják a családban egy főre jutó jövedelmet, és ezt viszonyítják a nyugdíjminimumhoz. Ennek alapján állapítják meg az ebéd díját – ez már az intézményben történik. A VCSGK vezetője csak az erről szóló jegyzői igazolás birtokában gondoskodhat az ebédről, amit a mozgásukban korlátozottaknak házhoz is szállítanak.
A törvényt be kell tartani, a jogalkotó bizonyára tudja, hogy miért döntött így. Horváth Judit intézményvezetőben mégis aggályok fogalmazódtak meg. Egyrészt azért, mert egy éhes embernek nehéz megmagyarázni, hogy miért kell tíz napnál is többet várnia, amíg asztalhoz ülhet. Másrészt – ezt mutatja a másfél évtizedes tapasztalat – a rászorulók egy része szégyelli szegénységét. Sokukat még a korábbi, egyszerűbb ügyintézés idején is nehezen tudták meggyőzni, hogy fogadják el a felajánlott segítséget. Félő – mondta –, hogy számos, nehéz helyzetben élőt elijeszt a bonyolultabb, hosszadalmasabb, hivatalosabb ügyintézés. Szerencsésnek mondta, hogy itt, a százhalombattai hivatalban egy hozzáértő, figyelmes, szociális kérdésekre érzékeny munkatárs, dr. Lang Zoltán végzi ezt a munkát. Persze, a VCSGK szociális munkásai is mindent megtesznek, hogy tartsák a lelket a szűkölködőkben, amíg megérkezik a várt papír. Horváth Judit sajnálja, hogy az új rendelkezés elvette az intézményvezető azon jogkörét, hogy méltányosságból csökkenthette az étkeztetés térítési díját. Ő ugyanis, alaposan ismerve a rászorulók családi és anyagi helyzetét, ugyancsak élt a méltányossági jogkörrel. Eddig mintegy száz rászoruló juthatott díjmentes ebédhez, vagy alanyi jogon, alacsony jövedelme miatt, vagy méltányosságból.
A házi segítségnyújtás igénybevétele még az étkeztetésnél is bonyolultabb. Korábban a kérelem, a jövedelem- és az orvosi igazolás bemutatása után, szinte azonnal elindulhatott az ellátás. Az új szociális törvény szerint viszont, ebben az ügyben csak azok a kijelölt jegyzők járhatnak el, akiknek a hivatalában gyámhivatal is működik. A kijelölt jegyző köteles szakértői bizottságot létrehozni, aminek munkájában a polgármesteri hivatal szociális ügyintézője és az ellátó intézmény képviselője mellett az Országos Rehabilitációs és Szociális Intézet kirendelt szakértője is részt vesz. Ha valaki házi segítségnyújtásra szorul, az intézmény elvégzi az előgondozást, majd hivatalos kérelmet nyújt be a kijelölt jegyzőhöz. Számos nyomtatvány kitöltése után a szakértői bizottság felméri az igénylő órában kifejezett gondozási szükségletét. Ez azért fontos, mert ha a gondozás időtartama meghaladja a napi négy órát, akkor a rászoruló nem részesülhet házi segítségnyújtásban, hanem a bizottság felajánlja az érintett szociális otthonba történő irányítását. A törvény szerint harminc nap alatt meg kell születnie a szakértői véleménynek, ezt követi a jövedelemvizsgálat az előbbiekben leírtak szerint. A törvény egyetlen kivételt enged meg: ha a gondozásra halaszthatatlanul vagy átmenetileg van szükség. Ha valaki például mozgásképtelenné válik (eltörte a lábát, vagy műtét miatt orvosilag igazoltan ágyhoz kötött), az intézményvezető saját hatáskörben biztosíthatja a házi segítségnyújtást legfeljebb három hónapig. Aki ez alatt nem gyógyul meg, annak el kell indítania a hosszas eljárást. Horváth Judit elmondta, szerencsére városunkban működik gyámhivatal, és létrehozták már a szakértői bizottságot is. És remélhető, hogy olajozottan, gyorsan és operatívan jutnak majd segítséghez a rászorulók. Addig is él az átmeneti, 3 hónapra szóló gondozás jogával …
Az intézményvezető szerint jó megoldás a differenciált állami normatíva bevezetése, a három kategória meghatározását viszont túl merevnek tartja. A legmagasabb normatívát azok után kapja majd meg a város, akiknek a jövedelme nem haladja meg a nyugdíjminimum százötven százalékát. Aki viszont a törvény és a jelenlegi hatályos rendelet szerint módosabbnak minősül, önköltséget kell fizetnie az étkeztetésért, házi segítségnyújtásért. Horváth Judit szerint ők irreálisan sokat fizetnek, ezért igyekezni fog, hogy a helyi rendelet módosításakor korrigálják a túl merev határokat. Mivel az önkormányzatok olyan összegben határozhatják meg a térítési díjat, amilyet jónak látnak, bízik abban, hogy változatlanul mintegy háromszázhúsz-háromszázötven rászoruló veheti igénybe az étkeztetés lehetőségét a jövőben is.
.jpg)
