Vincent Cuvellier – Charles Dutertre: Amikor életemben először megszülettem

Vannak olyan események az emberek életében, amikor tulajdonképpen bármit meg lehet vetetni velük. A könyvkiadás (és az ajándékkereső) ilyen szempontból remek helyzetben van, mert egyszerűen ilyen címeket találni: „születésnapodra”, „névnapodra” stb. De mindezen alkalmaknál is sokkal „sebezhetőbb” az olvasóközönség, ha egy új élet készül a világra jönni. Ilyenkor már a fogantatás előtt el lehet kezdeni a könyvbeszerzést, amiből kiderül, hogy mit együnk, hogy tegyünk, hogy leendő gyermekünk fiú vagy lány legyen, vagy legalábbis egészséges. Aztán kezdődik a kilenc hónapos várakozás, ami idő alatt számtalan kötet segít megérteni a kismamának, hogy mi megy végbe a testében, mire készüljön, hogy oldja meg, ha problémája akad. Ezekből vannak egész vaskosak, amelyek a gyermek három éves koráig foglalják össze a jó tanácsokat; és van kis vékony, amiben bájos és/vagy vicces rajzok között néhány célirányos mondat segít a kismamának, sőt mostanában egyre több a kispapának.
A francia szerzőpáros könyve kevés szöveggel, kedves, naiv rajzokkal azonban nem praktikus jó tanácsok gyűjteménye. És bár adja magát, hogy születéskor lepjük meg vele az újdonsült anyukát, valójában alkalomtól, korosztálytól, nemtől függetlenül tudom ajánlani mindenkorra mindenkinek. Ez egy költői mese arról, hogy miután „életében először megszületett”, mennyi minden történt az elbeszélő kislánnyal „életében először” az első zenehallgatástól (ami nem is az első volt), az első zöldborsóevésen át, az első szerelmes ölelésig, és még tovább… Talán az események hétköznapisága, talán a megfogalmazás tiszta egyszerűsége a titka, hogy úgy átmelegíti, sőt, elolvasztja az ember szívét. Ugyanakkor eloszlat egy közkeletű hiedelmet, miszerint ilyen kedves, bájos kis könyvet csakis az anyaság szépségét már megtapasztalt nő írhat. Mivelhogy ezt a könyvet két fiatalember írta és rajzolta. És nemcsak az ellágyult anyai szívekre hat, de könnyet tud csalni nagyfiúk és nagypapák szemébe is. Mint tudjuk, a férfikönny olyan, mint a drágakő.