Csak eljöttek ismét a dolgos hétköznapok. A szorgos ünnepnapok után. Hisz hiába sugallta a média minden formája, hogy a karácsony a szeretetről, az egymásra figyelésről szóljon, ha néha meg kellett szakítaniuk mondanivalójukat, hogy teret engedjenek az extra akciókkal csábító kereskedelmi ajánlatoknak… Egyébként is van ebben valami álszent, mert mi más az ajándékok után futkosás, titkos szervezkedés, ha nem egymásra figyelés? Ha egy családban az okoz örömöt, hogy minél drágább cuccok ragyogják túl a karácsonyfa izzóit – hát annak örülnek. A lényeg, hogy mindenki örül, még ha hullafáradt is… De ez már a múlté. Visszazökkentünk a hétköznapokba, és most végre tényleg van időnk kicsit magunkkal foglalkozni – pont amennyi az év egyéb, normál időszakában.
Sok karácsonyfa alatt bukkant fel most is Müller Péter jól időzített legújabb kötete: az Örömkönyv (s csalt alkalmasint örömkönnyet a megajándékozott szemébe…). Persze feltehetően a legtöbb esetben csak az ünnepek elmúltával van alkalmuk a megajándékozottaknak behúzódni egy meleg sarokba és elmélyülni korunk egyik legnépszerűbb ezoterikus bölcsének gondolataiban. Ezek minden esetben abban segítenek, hogy megértsük viszonyainkat családunkkal, szeretteinkkel, a világgal. A különböző helyekről és időkből összeszedett történetek – amellett, hogy szórakoztatóak és elgondolkodtatóak – arra ösztönöznek, hogy ne féljünk érzelmeink mélységeire nézni, legyen az bánat vagy öröm. Ne féltsük magunkat és környezetünket a fájdalmunktól, mert csak így tudjuk azt legyőzni, továbblépni rajta és segítséget kapni. Valamint bátran mutassuk ki örömünket is, mert ezzel köszönhetjük meg szeretteinknek, hogy osztoztak bánatunkban.
Kedves Olvasók! Kísérletezzenek egy kicsit környezetükkel és magukkal! Az újévben kezdjék úgy a beszélgetéseket: „Képzeld, micsoda öröm ért!”
Mondok egy konkrét példát: a Békés Könyvesbolt nem nyitott ki az ünnepek alatt, de azért néha arra jártunk. Történt pedig – talán éppen 24-én –, hogy egy tanácstalanul tébláboló fiatalemberre lettem figyelmes a bezárt könyvesbolt előtt. Ha már úgyis ott jártam, megkérdeztem, segíthetek-e. Azt mondta, Müller Péter Örömkönyvét szeretné. Megkapta. Volt könyv is, öröm is…
