Türelmet az elfogadáshoz

Kedves Mikulásik Judit!
„Szabad-e bejönni ide betlehemmel?” című írásához szeretnék egy-két gondolatot fűzni.
Ön arról ír, hogy egy feledésbe merült régi katolikus népszokást, a betlehemezést milyen nehéz újra elfogadtatni, megszerettetni egy olyan közösségben, ahol ennek nincs múltja. Szándékuk, erőfeszítésük dicséretes, de Ön a levelében szerintem elkövetett egy nagy hibát: minősít. Minősíti, megkockáztatom, elítéli azokat az embereket, akik másképp készülődnek az ünnepre.
Ha ön igazán hívő, akkor tudnia kell, Isten sem minősít, egyformán szereti mindegyik báránykáját.
Miért van mégis, hogy a magukat hivőnek tartó emberek között találkozom a legtöbb másságot, másként gondolkodást el fogadni nem tudó emberrel? Pont azok között, akiknek fennen kéne hirdetni a szeretetet, az elfogadást.
Az én erkélyemen is lóg egy „alpinista Mikulás”. Egy egészen picike, „aki” mindig mosolyt csal az arcomra, ha felnézek rá.
A betlehemezéshez és a másként gondolkodás elfogadásához türelmet, kitartást kívánva szeretettel üdvözlöm! Szeifertné Tóth Erika