Van, ahol már nagyon várják őket, de bizony azok száma a nagyobb, akik különböző indokokkal elutasítják a betlehemezést: „Nem érünk mi erre rá!”- vagy „Nem kérjük!” Pedig nem valamiféle termékkel házalnak, csupán a hírt viszik. A játékuk pedig csupán öt-hat perc. Tovább tart egy reklám a televízióban. Nincs idő egy csöpp szeretetre?

Kisfiam is cserkész, így ebben az évben is felvette kis ködmönkéjét, és indult az útra. A második estén szomorúan mesélte, hogy mennyi elutasítást kaptak. Megsimogatva buksiját biztosítottam őt, milyen büszke vagyok rá, hogy nem adja fel, és megy a társaival tovább, pedig milyen nehéz lehet ennyi „nem” után. Így válaszolt: „Hihetetlen nehéz! De mi tesszük a dolgunkat!” Meghatottan néztem csillogó szemét. Ekkor fogalmazódtak meg bennem ezek a gondolatok.

Kedves Battaiak!
Két nap múlva karácsony. Az öröm és szeretet csíráit mindannyian magunkban hordozzuk. Ki a felszínen, ki a felszín alatt, ki pedig nagyon mélyen elrejtve, magában.
Ne gondolják, hogy a számtalan alpinista Mikulás, és a több száz méter fényfüzér hozza meg az örömöt! Sokkal inkább ezek a kis piros arcú, kócos, bundás gyerekek képesek valódi örömöt, melegséget lopni az otthonokba, ha csak pár percre is.

Persze, csak akkor, ha beengedik őket. Áldott ünnepet!