Amikor megtekintettem Csóka Lászlónak a református templomban kiállításra került munkáit, a képek nyugalma és csendes rezignációt árasztó képvilága mögül hirtelen felzúgtak történelmünknek országdúló viharai. Eszembe jutott Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusa, és a képeken megjelenített erdélyi tájakról szinte hallani véltem a Trianon kegyetlen igazságát felpanaszoló, tragikus életeinket kiharsogó hatalmas zeneművet.
Csóka László felmérte veszteségeinket, és azokat megrendítő szépséggel jeleníti meg. Erről tanúskodnak elsősorban az Emlék, a Pusztulásra ítélve, a Kiszáradt fa, az Összeomlás előtt, a Gyász, a Villámsújtott fa című képei. Festészetének igen meghatározó jellemzője az emelkedettségre, az ünnepélyességre való törekvés. Kiállított munkái egyértelművé teszik számomra az erkölcsi tisztaság iránti elkötelezettségét. Különösen fontos mondanivalója van számunkra történelmi és emberi válságainkról, elsodort életünkről, gyötrelmeinkről; képei markánsan közvetítik az embert és a nemzetet megtartó esztétikai és morális értékeket.
(Csóka László képei a Református templomban tekinthetők meg.)
