A keresztény kultúrkörben a december 25-ét, Jézus születésének napját megelőző négy hét advent időszaka. A szó a latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „Úr eljövetele”, advent a karácsonyra való előkészület ideje.
Az egyházi ünnepekhez különféle hiedelmek, babonák is társulnak. Advent időszakához is kötődik néhány ilyen, például, hogy az eladósorban levő lány a hajnali misére való első harangozáskor a harang köteléből három darabot tépett, amit aztán a hajfonó pántlikájában hordott, hogy farsangkor sok kísérője legyen. Az Alföldön volt szokás, hogy a hajnali misére való harangozáskor a lányok mézet vagy cukrot ettek, hogy ettől édes legyen a nyelvük, s mielőbb férjet "édesgessenek" magukhoz. Erdélyben a hajnali mise ideje alatt az összes ajtót, ablakot zárva kellett tartani, mivel ilyenkor a boszorkányok állati alakot öltenek, házakba, ólakba próbálnak jutni, s ott rontást okozni. Az Ipoly mentén járta az a hiedelem, hogy az elázott pénz Advent idején tisztul. Salgótarján környékén azt tartották, hogy ilyenkor tüzes emberek járnak, akiknek a szájából tűz árad, és olvasóval (rózsafüzérrel) lehet védekezni ellenük.
Advent első vasárnapja, a keresztény egyházi év első napja mindig november 27-e és december 3-a közé esik. A december 25-e előtti utolsó vasárnap advent negyedik vasárnapja.
Az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú dísz, amit négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe katolikus körökben egy rózsaszín és három lila. Vasárnaponként gyújtják meg őket, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, és minden gyertya egy-egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm.
Az adventi koszorúkészítés több éve hagyomány a Kőrösi iskolában. A gyerekek kedvük szerint díszíthetik az általuk megálmodott koszorút örökzöld ágakkal, színes termésekkel, bogyókkal, szalagokkal. Idén november 30-án, 14 órától tartjuk a koszorúkészítést.
