Czegő Zoltán Időrianás című új regényét mutatták be a Hamvas Béla Városi Könyvtárban november 12-én. Az erdélyi születésű, jelenleg Ercsiben élő írónak és költőnek ez a tizenkettedik könyve. Az utóbbi években fordult a nagyobb lélegzetű fikciós próza felé, korábban leginkább verseskötetei és lírai hangvételű rövidprózái jelentek meg. Ugyanakkor – ahogy a könyvet ismertető Szaniszló József is hangsúlyozta –regényíróként sem tagadhatja le költőségét. Költői nyelvezet, erőteljes líraiság jellemzi mind új, mind legutóbbi, közel ezer oldalas Medrében él című regényét.
Az Időrianás eredetileg az Irodalmi Jelen című folyóirat regénypályázatára született, ahol különdíjban részesült. A regény főszereplője évről évre átírja a telefonjegyzékét, de mindig megakad a H-nál, a hazugság és a halál, vagyis a regény két kulcsfogalmának kezdőbetűjénél… A szerző így fogalmaz művéről és annak főszereplőjéről: „Egy jól sikerült hazugság szellemanyaga – szellemvilága – rianást indít a férfiban, az elmulasztott életmorzsalék összeállni készül és megbosszulni mindannak a nemlétét, ami életre születhetett volna és éltetni. A rianás nem annyira szörnyű, mint a balatoni, mint a Duna jégzajlása. Csak az idő, akár a nagybetűs Idő is, követeli a maga törvényeinek betartását. Másként nem tehet. És ha az ember maga vét az emberélet törvényei ellen és az Idő csapásait összegabalyítja-boronálja az emberével, akkor a sodrás, az erősebb néz győztesen vissza a válla fölött az elmaradókra. A szépséges hazugság szelleme ott lebeg végedes végig azok fölött, akik a hazugságból nem húznak ugyan hasznot, ám tanúkká válnak egy föl nem vett perben, melyben nincs vádló, sem ügyész és az (ön)védelmet maga az alperes végzi, ki bírájává válik önmagának is, az élet s a tisztaság nevében. A többi már csak por, hamu, betű.” Az idézetet nem csupán tartalmi, hanem stilisztikai ízelítőnek is szántam.
Czegő Zoltán újabb verseit és regényének szemelvényeit testvére, Czegő Terézia és József Rozsnyai Júlia színművészek előadásában hallhattuk.
