A lelkesedéssel nem volt baj, ám a huszonegyedik percben a hajdúságiak már nyolc góllal vezettek ellenünk. A mieink a szünetre ebből a hátrányból négyet lefaragtak, sőt az ötvenedik percre már csak két gólra olvadt Váczi Sándor együttesének az előnye, ám a hajrára a kevés cserelehetőség következtében kipukkadtak a battaiak – akik közül a hét gólig jutó Balázs Tibor, valamint az öt-öt találatot jegyző Fülöp Gábor és Csík János volt a legeredményesebb – és végül öt góllal 30-25 arányban kikaptak. Ugyancsak alulmaradtak Molnár József tanítványai február 26-án idehaza a Honvéd-Hargita ellen, méghozzá 40-28-ra, de a két vereség között ég és föld volt a különbség, és ez nem elsősorban a számszerű differencia miatt tűnt fájónak.

Ez a meccs ugyanis már, de az első félidő közepén eldőlt az ex-battai Hemela Zsolt vezetőedző által irányított vendéggárda javára, és onnantól kezdve a kék-sárgák minden tűz és elképzelés nélkül csak szenvedtek a parketten, amelyet a bírók ráadásul annyiszor töröltettek fel velünk, hogy az maga volt a világcsúcs. Amíg a solymáriak kubai légiósa José Savon például számolatlanul szórhatta a gólokat, és szinte bohózattá silányította a védekezésünket, addig a másik oldalon Ladányi kapuja sokszor hosszú percekre bevehetetlenné vált számunkra.

Talán csak Csík és Balázs akaratának volt köszönhető az, hogy a második játékrészben legalább nem nőtt tovább jelentősen a tízgólos különbség. A vereség azért volt duplán elkeserítő, mert tisztában kellett lenniük azzal a ténnyel, hogy milyen fontos is ez a kiesési rangadó a bennmaradás szempontjából. Mikor, ha nem ilyenkor kellett volna fogcsikorgatva küzdeniük? - teszem föl a költői kérdést, de a választ erre egyelőre senki sem tudja. Hogy miért nem, és hogy kit mekkora felelősség terhel ezért, azt a szégyenteljes fiaskó ellenére kitartó szurkolók is csak találgatják. Szabó József ügyvezető minden esetre a lefújást követően úgy nyilatkozott, hogy ennek a kiábrándító teljesítménynek lesznek következményei, és az új elnökség minél hamarább levonja majd ebből a konzekvenciát. Az idő persze felettébb sürget, mert az alapszakaszból mindössze hat kör van hátra, arról már nem is szólva, hogy március ötödikén, jönnek a szigetváriak, és ha őket is ilyen játékkal fogadják a kéziseink, akkor az esélytelenek nyugalmával rohanhatnak kifelé az élvonalból.