Október 27-én kora reggel tizennégy ünneplőbe öltözött asszony buszra vár. A Nyugdíjas Népdalkör Szlovákiába, Deákiba indul, az ottani népdalkör meghívásának tesznek eleget.
Az út nyugodt, zökkenőmentes. A határon percek alatt átmennek, s a borongós esőre hajló reggelen, jó tempóban haladnak. Nem nagy a távolság, tíz órakor már a szobájukat is elfoglalták.
A deáki csoport is megérkezett, indul a program.
Fogadás után próba. A hangulat igen derűs, a meglehetősen kemény munka ellenére. Ebéd után már várnak minket a katolikus templomban. A közönség ott van! Már járt itt a kórus, de újra lenyűgöz mindenkit a csodálatos belső tér, a Szent István kápolna, ahol a halotti beszéd íródott.
A koncert meghatóan szép volt. A közönség könnyes szemmel mondott köszönetet a csapat minden tagjának. Igyekezni kellett, már várták a „lányokat” a vacsorával, utána egy kiállításon, amit mi nyitottunk meg. A galgai dalcsokor is sikert aratott!
Az esti fellépés következett. Rágondolni sem mertem, micsoda energiákat emészt fel egy ilyen program!
Harmadszor találkoztunk a polgármester úrral, aki nagy lelkesedéssel gratulált minden alkalommal.
Már nem jelentett újdonságot – az esti műsort is mi nyitottuk meg, és mi is zártuk! Bagi csokor, felvidéki borozó, galgai lakodalmas - a közönség mindet nagy tapssal jutalmazta. Végül egy fergeteges közös éneklés, a kalocsai csokor aratott nagy sikert. A műsor után a polgármester úr, mint régi jó barát gratulált, és a jövő évre is meghívta a népdalkört. Köszönjük, ha tudunk megyünk!
Vasárnap lazítottunk. Fürdő, illetve kirándulás Galántára. Ebéd után még egy közös beszélgetés, éneklés, majd megható búcsúzás. Vendéglátóink a buszt körülállva, könnyes szemmel integettek. Visszavárnak!
Este nyolckor már az itthoniaknak meséltünk. Köszönöm lányok, ez szép volt!
