Egy olvasónk az alábbiakkal fordult a szerkesztőséghez.
Alkalmazotti jogviszonyban van és érettségi előtt áll, a munkával párhuzamosan gimnáziumi tanulmányait végzi esti tagozaton. A nyáron munkahelyet változtatott, és a munkaszerződés megkötése előtt tájékoztatta új munkáltatóját tanulmányai folytatásáról. Ennek ellenére, amikor kéréssel fordult hozzá, hogy munkaidejét az oktatási intézmény elvárásainak megfelelően módosítsák, munkáltatója nem mutatott közreműködést. Hiába mondta el, hogy csak heti egy napról lenne szó, cserébe vállalná akár a hét többi napjainak ledolgozását is. Ennek hiányában viszont nem tudja teljesíteni tanulói jogviszonyával járó kötelezettségeit, és kockáztatja eddig sikeresen befejezett három középiskolai évének célját, az érettségi-vizsgát.
Az olvasó különösen azért sérelmezi munkáltatója hozzáállását, mivel tizenkettő, illetve huszonnégy órás műszakokban, havi átlagban számítva olyan munkaidőt teljesít, amely már önmagában is túllép a jogszabályi rendelkezések által megszabott kereteken. Lényeges, hogy az új céghez való belépésétől kezdve ez idáig még semmiféle kifogás nem merült fel munkáját illetően, és mindenkor olyan beosztásban dolgozott - gyakran változó ütemezésben -, amire munkáltatója utasította.
Kérdése, megteheti-e ezt a munkáltató egy olyan munkavállalóval, akinek a munkája kifogásmentes, aki vállalja a tanulmányai végzéséhez szükséges munkáltatója általi idő biztosítása fejében az esetlegesen különleges munkarend elfogadását is.
Első megjegyzésem a témához, hogy az együttműködési kötelezettséget valamint a jóhiszemű és tisztességes joggyakorlást a Munka Törvénykönyve (továbbiakban: Mt.) alapelvként rögzíti. Ez azt jelenti, hogy mind a munkáltató, mind a munkavállaló a munkajogviszonyuk egész időtartamában együtt-és közreműködésre kötelezett minden, a munkajogviszonyt érintő kérdésben. Ez vonatkozik a munkáltató gazdasági érdekeinek szem előtt tartására, amelyek nem szenvedhetnek csorbát a munkavállaló tanulói jogviszonya miatt. De vonatkozik a munkavállalói érdekre is, vagyis a munkáltatónak lehetőséget kell biztosítania a továbbtanulásra. Álláspontom szerint a munkáltatónak még akkor is meg kellene kísérelnie a munkavállalója tanulásához szükséges – legalább minimumfeltételek biztosítását -, ha az ezzel járó végzettség nem konkrétan szolgálja az adott munkáltató gazdasági érdekeit. Az érettségi-bizonyítvány megszerzése azonban a mai világban, főként fiatal munkavállalóként, vitathatatlanul azok közé a végzettségi fokozatok közé tartozik, amit minden magyar - és uniós - állampolgárnak célszerű megszereznie, és ez össznemzeti érdek. A munkáltató hosszú távú érdeke is a képezett munkavállalók foglalkoztatása. A tanulmányi szerződés megkötése mindkét fél számára előnyös, mert kölcsönös garanciákat nyújt. Ezzel bővebben a következő cikkemben foglalkozom.
A Munka Törvénykönyve szerint az iskolarendszerű képzésben – és az érettségit adó középiskolai képzés ilyen - a munkáltató köteles elengedni munkavállalóját a kötelező képzésre, szakmai gyakorlat idejére, a vizsgára való felkészülésre, a vizsga letétele napjára és a záróvizsga, vagy diplomamunka elkészítésére is. Az iskolarendszerű képzésben részt vevő munkavállaló jogosult ezekre a kedvezményekre, akár állami, akár magán, akár egyházi fenntartású iskolába jár, a munkáltató bármely érdekének különösebb mérlegelése és figyelembevétele nélkül. A jogszabályi rendelkezés – láthatóan – értékeli az iskolarendszerű képzésen való állampolgári részvételt, és mint szükséges értéket, védi.
A munkáltatónak közreműködő magatartást kell tanúsítania, vagyis biztosítania kell, hogy a munkavállaló a tanintézmény követelményeit legalább minimális szinten teljesíteni tudja. Ez elsősorban abban áll, hogy biztosítania kell a fent már leírt mértékű szabadidőt.
A törvény azonban csak a szabadidő biztosításáról rendelkezik, annak gyakorlati kivitelezéséről nem. Azt a felek megállapodására bízza. A megállapodás történhet például tanulmányi szerződésben vagy a munkaszerződésben. Az is a felek megállapodásán múlik, hogy a munkaidőből kiesett időtartamokra a munkáltató megállapít-e díjazást vagy sem. A munkáltatónak nem kötelező ezekre az időtartamokra anyagi juttatásban részesítenie a munkavállalót, de ha igen, az lehet távolléti díj, vagy a munkaszerződés szerinti személyi alapbér, esetleg más jogcímű kifizetés.
Az Mt. a munkáltató és munkavállaló jogainak gyakorlására és kötelezettségeik teljesítésére vonatkozó alapvető szabályok között kiemelten foglalkozik a felek együttműködési kötelezettségével, amely elsősorban a munkaviszonnyal kapcsolatos kölcsönös tájékoztatást foglalja magába. Eszerint leírt esetünkben a munkavállaló helyesen járt el, hiszen már belépéskor tájékoztatta a munkáltatót, hogy iskolába jár. Azzal, hogy munkáltatója utasítására a törvény által kifejezetten limitált napi munkaidőn felül teljesített és hogy szabadnapjainak és pihenőidejének igénylési jogával csakis akkor élt, amikor azt a munkáltató megengedte, azt a jogszabályi rendelkezést is kimerítette, amely szerint a munkavállaló a munkaviszony fennállása alatt nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetné. Sőt, kifejezetten munkáltatója gazdasági érdekeit segítette elő, gyakran saját érdekeinek háttérbe szorításával. Ez a munkavállalói magatartás messzemenően megfelel mind az etikai mind a jogszabályi normáknak.
Ahhoz, hogy a munkáltató kiadhassa a jogszabály által rendelt szabadidőt iskolarendszerű képzésben résztvevő munkavállalójának, a munkavállaló köteles a munkáltatót előzetesen tájékoztatni a számára kötelező oktatási időpontokról, és erről az oktatási intézmény igazolását is b kell csatolnia. Előzetesen kell egyeztetnie a vizsgákra járó munkaidő-kedvezmény tervezett igénybevételéről is. A munkáltatót az időpontok tekintetében köti a munkavállaló kérése, hiszen azokat túlnyomó részt nem a munkavállaló, hanem az oktatási intézmény határozza meg. A munkáltató tehát nem határozhatja meg önkényesen a vizsgákra tekintettel járó munkaidő-kedvezményt.
Ha viszont az adott vizsgákhoz kötődően a munkavállaló nem vette igénybe az Mt. alapján járó szabadidő-kedvezményt (pl. vizsgánkénti négy munkanap), akkor a vizsgaidőszak elteltét követően ennek felhasználására már nem tarthat igényt. Ha levizsgázott egy tárgyból, és a felkészülésre csak három napot vett igénybe a négyből, a fennmaradó egy nap már nem áll rendelkezésére, hiszen nem szabadidő, hanem a konkrét vizsgára való felkészülés lehetőségének biztosításáról van szó.
Kollektív szerződés, vagy tanulmányi szerződés a nem iskolarendszerű (tanfolyam, továbbképzés) képzésben résztvevő munkavállaló számára is megállapíthat munkaidő-kedvezményt. Ha a munkáltató kötelezi munkavállalóját különböző tanulmányok folytatására, akkor köteles megtéríteni a munkavállaló munkabérét és a képzéssel összefüggésben felmerülő költségeit is. A gyakorlatban azonban többször tapasztalható, hogy ahhoz, hogy a munkavállaló megtarthassa munkahelyét, és tanulhasson is, komoly kompromisszumokat kell kötnie, mivel munkáltatója nem kifejezetten a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően jár el.
Következő cikkemben a tanulmányi szerződéssel kapcsolatos közérdekű tudnivalókat fejtem ki.
Várom további kérdéseiket a pavikadr@t-online.hu e-mail címen vagy a 06-30-85-77-560-s telefonon.
.jpg)
