Egy szép nap reggelén elmentem a városunk mellett futó Bara-patakra horgászni. A zöldellő fák ontották mézédes illatú tavaszi virágporukat, a napfény szaladgált a patakvíz megtörő hullámain. Egyszer kapást jelzett a pecabot úszója, és legnagyobb meglepetésemre egy gyönyörű aranyhalat fogtam. Olyan izgatott lettem, mint amikor a nyolckilós pontyot fogtam, a szívem a torkomban ugrált. Mielőtt felocsúdhattam volna, megszólalt: „Én a minden kívánságot teljesítő aranyhal vagyok, azért jöttem hozzád, hogy három kívánságodat teljesítsem, amitől nagyon boldogan élhetsz.”
Először azt kívánom, hogy mindenki legyen egészséges, másodszor, hogy legyen béke az emberek között, harmadjára pedig azt kérem, hogy ne legyenek szegény emberek. Ekkor édesanyám hangját hallottam, aki ébresztett. Gyere kicsi Mónikám, kelj fel, menned kell az iskolába! Rájöttem, a világ legszebb napjáról csak álmodtam, nagyon szomorú lettem. Anyukámnak elmeséltem a gyönyörű szép álmomat. Ő azt mondta: „Látod, Mónikám, azért kell tanulni, hogy az emberek boldogulását segítsük elő. Mert valójában mindenkiben ott van a kívánságot teljesítő aranyhal.”
