Szubjektív önéletrajz

1987. szeptember elsején születtem Ipari és Közgazdasági Szakközépiskola néven. Alapítóim a város lakóinak jogos igényét szem előtt tartva hoztak létre, így megoldva a középiskolás korú gyerekek jelentős részének továbbtanulását. Első éveim a kiegyensúlyozott gyarapodás jegyében zajlottak: a kezdeti hat főállású pedagógus és ötvenhat nappali tagozatos diák létszáma gyorsan növekedett. Az eredeti vegyipari és erőműgépészek valamint számítástechnikai programozók mellett két év múlva már leendő gyors- és gépírók, könyvelők is helyet találtak falaim között. 1989-ben felvettem a Széchenyi István Szakközépiskola nevet. Egy idő után úgy éreztem, a szakképzésen kívül más területen is ki kellene próbálnom magam, ezért 2000-ben beindítottam a gimnáziumi tagozatot, s nevemet is Széchenyi István Szakközépiskola és Gimnáziumra cseréltem. Az évek során nemcsak az oktatásban változtam, a diákélet is színesebb lett. Húszévesen talán tényleg elmondhatom: felnőttem. Tudom azonban, hogy ez egy ember életében is inkább valami újnak a kezdete, mintsem egy folyamat vége, ezért én is sok tervet, ötletet szeretnék még megvalósítani. Szeptemberben elindult az első angol és német nyelvi előkészítő évfolyam és egy régi-új osztály, ahol az igényeknek megfelelően újra kezdődött a gépésztanulók képzése nappali tagozaton is. Mindig minőséget adni és mindig megújulni, ugyanakkor őrizni szép hagyományaimat - ebben látom a jövőmet, s remélem, mindazok, akik diákként vagy szülőként kapcsolatba kerülnek velem, támogatnak ebben, hiszen csak velük közösen érhetek el új sikereket.

Hagyományok

Mint minden újonnan induló intézménynek, így a mi iskolánknak is ki kellett alakítania saját szokásait. A tanév a kilencedikesek, azaz a gólyák számára nem az első tanítási nappal, hanem gólyatáborral indul. Októberben aztán hivatalosan is felavatjuk őket a Gólyabálon, amit a tizenkettedik évfolyam szervez számukra. Legnagyobb rendezvénysorozatunk a Széchenyi-napok. Ezek során osztjuk ki a Hitel Díjakat minden év szeptember 21-én. Az elismerésben az előző tanévben kiemelkedő teljesítményt nyújtó diákok részesülhetnek. Nemzeti ünnepekkor a diákszínpad ad műsort. Láthattunk már Széchenyi életét feldolgozó drámarészletet, hagyományos szavalókórust, de a megszokottól teljesen eltérő, képzelőerőnket megmozgató előadást is. A diákéletet további rendezvények is gazdagítják: a Mikulás- vagy a fordított nap eseménysorozata egyaránt népszerű a diákok és tanárok között.

Utazás

A tudás, a tapasztalat megszerzésének egyik igen szórakoztató és izgalmas módja az utazás. Napjainkban egyre több lehetőségünk adódik arra is, hogy ne csak hazánkkal, hanem más országokkal is személyesen ismerkedjünk meg. A vállalkozó kedvű tanulók megcsodálhatták már az adventi díszbe öltözött Bécset, sétálhattak Krakkó és Prága utcáin, láthatták a velencei lagúnákat és a tengert a Sóhajok hídjának rácsain keresztül.
Az elmúlt években többször kísérleteztünk azzal, hogy a szó szoros értelmében kitágítsuk határainkat. A legsikeresebb próbálkozásra egy pályázat jóvoltából, ebben a tanévben került sor. Az Európai Unió által kiírt pályázaton egy finn és egy magyar iskola diákjai támogatást nyerhettek ahhoz, hogy elutazhassanak nyelvrokonuk hazájába és megismerhessék annak kultúráját. Az egész projekt fő célja az volt, hogy a két csoport összefogva elkészítsen egy weboldalt angolul. Február 18-án érkeztek a finn diákok Ferihegyre. Délelőtt az iskolában „készülgetett” a weboldal, délután és este együtt töltöttük a szabadidőnket. Mi március 16-án érkeztünk Helsinkibe, ahonnan még három órát utaztunk Mikkelibe. Másnap egy közeli sícentrumban, Tornimäkiben síeltünk és snowboardoztunk. A rövidke pályák ellenére kellemesen szórakoztunk, hiszen sokan közülünk először csatoltak lécet, deszkát, itthon pedig nem kényeztette az időjárás a téli sportok kedvelőit.

Jubileum

Az iskolai ünnepségsorozat szeptember 19-én kezdődött az osztályok közötti vetélkedőkkel, 20-án, 17 órakor kerül sor a Jubileumi Ünnepségre, 21-én pedig az öregdiákokat várják nyílt órákkal, majd estébe nyúló öregdiák-találkozóval. A Bartáné Sandi Katalin által szerkesztett ünnepi emlékkönyvet számtalan hangulatos beszámoló és fotó színesíti, és teszi érdekessé jelenlegi és régi diákok, tanárok számára egyaránt.