Fellépésük üzenete: a világbéke megteremtése. Bizonyságát kívánják adni a világnak, hogy az 1945. augusztus 6-i szörnyűség után is újraépítették városukat, Hirosimát. És bár az együttes valamennyi tagja rokonai vagy felmenői révén szenvedő alanya volt az atomtámadásnak, ők élnek.
Hiroyoshi Ishii, az iskola igazgató-helyettese és művészeti igazgatója elmondta, először jártak Magyarországon. Fontosnak tartotta, hogy növendékeik megismerhessék Budapestet, ezért egynapos kirándulást szerveztek fővárosunkba. A csoport tagjait lenyűgözték a város emlékművei, patinás épületei, a belváros keskeny utcái. A százhalombattaiaknak pedig a nyitottsága tetszett, barátságos viselkedésük, vendégszeretetük. „Mi, japánok ugyanis tartózkodóbbak vagyunk” – mondta.

A táncpanorámán három számot adtak elő. A Miyokejima az ezernél több sziget egyikének neve, amely egyben Japán egyik ősi jelképe is. A Kizuna kompozíciójukat először adták elő a vendéglátó százhalombattaiak tiszteletére. A japán lányok egy-egy mondatot fogalmaztak meg magyarul. Bár egyikét, másikát nehezen lehetett érteni, inkább a nemes gesztus tetszett, amiket viharos tapssal köszönt meg a közönség. A Bunkyo hono daiko pedig a béke üzenetét hordozta.

Az együttes nem várta meg a záró ceremóniát. Felléptek még Sárváron augusztus 17-én, utána pedig hazarepültek Hirosimába.