Három héttel ezelőtt, külföldi szabadságunk után saját bejáratunkat meglátva rádöbbentünk, hogy hazaértünk. Feltört aszfalt, a járda közepén védőkorlát nélkül tátongó, egyméteres, félig kész akna, a kocsibeálló rámpáján valami azonosíthatatlan trutymó.
Megérkeztünk! És a kábel nélküli digitális tévézés küszöbén velünk együtt érkezett a „fíbernyet”. Felfordulás, szemét, káosz, árkok össze-vissza, vízért kolduló és kávét kéregető munkások, laza „villásreggeli” a szemközti portálon, külön kérésre, extra „jattért” extramunka, csákány, samukalapács, ásó, lapát, nagyharang. Van itt, kérem minden! Kész metropolisz. És persze balesetek: bokaficam, hanyatesés, összetört autó, meg amiről még nem tudunk. Bezzeg a munka minőségi! Mármint a közel-keletihez képest. Csak győzzük kivárni. Egy heti meló egy hónap alatt folyik, szépen, lassan, mint csillag…
