Az olvasó ügyvédje

Tartási szerződés alapján eltartóról és eltartottról beszélünk, amely jogviszonyban az egyik fél (eltartó) a másik felet (eltartott) megfelelő-en köteles eltartani. Az eltartott mindig csak természetes személy lehet, míg az eltartó lehet természetes személy, de jogi személy (pl. gazdasági társaság) is. Az eltartó a tartási szerződés alapján kötelezettséget vállal arra, hogy az eltartottat ingyenesen, vagy ellenszolgáltatás fejében megfelelően eltartsa. A megfelelő eltartás fogalma magába foglalja az eltartott élelmezését, lakhatásának biztosítását, a fűtést, világítást, mo-sást, a ruházat biztosítását, betegség esetén orvosi kezelést, valamint az eltartott halála esetén, az illő módon való eltemettetést. A megfelelő tartás nem szűkös, minimális tartást jelent, hanem ezt a megfelelőségi kritériumot az eltartott körülményeihez képest kell minősíteni. Nem szükséges – a tartási szerződés érvényességének nem feltétele – hogy az eltartott még a létminimumhoz szükséges anyagiakkal se rendelkezzen. Az se szükséges, hogy az eltartott egészségi állapota miatt ápolásra vagy gondozásra szoruljon. A felek közti szerződés megkötésében a szerződéskötők erre irányuló akarata a lényegi elem.

A tartási szerződés akkor érvényes, ha írásba foglalják, de további alaki kikötés nincs a jogszabályban. Ez egy bizalmi jellegű szerződés, a tar-tási szolgáltatás nyújtása és ennek az eltartott részéről való igénylése kifejezetten személyhez kötött. Az eltartott ezt a szolgáltatást csak ma-ga igényelheti (pl. gyermeke már nem), és a kötelezett (eltartó) is sze-mélyesen tartozik ezt teljesíteni (pl. más személyt erre nem vehet igénybe). Az eltartott nem is köteles ezt a tartási szolgáltatást más személytől elfogadni.

Ha a tartási szerződést ellenszolgáltatás fejében kötik, vagyis az eltar-tót a tartás fejében valamely ingó vagy ingatlan vagyontárgy átruházása illeti meg, az ellenszolgáltatás (pl. az ingatlan tulajdonjoga) a szerző-dés megkötésének időpontjában megy át az eltartó tulajdonába, de a fe-lek a szerződésben későbbi időpontot is meghatározhatnak.
A tartási szerződés általában a jogosult haláláig áll fenn, azonban a fe-lek meghatározott időre szóló tartást is kiköthetnek, nyilván ilyenkor a tartásért nyújtott ellenszolgáltatás értéke a tartás időtartamához iga-zodhat, amit a felek közös megegyezéssel határoznak meg.

Az eltartott halála minden esetben megszünteti a tartási szerződést, de az eltartó halála ezt nem eredményezi feltétlenül. A tartási kötelezett-ség annyiban száll át az eltartó örököseire, amennyiben az eltartó (aki az eltartásért mint szolgáltatásért „cserében” az eltartó valamely va-gyontárgyának tulajdonosává vált) haláláig nyújtott tartás (mindazt amit a tartási szerződés megkötésétől kezdve az eltartottnak nyújtott) az ellenszolgáltatást (a tartásért nyújtott vagyontárgy értéke, mely az eltartó tulajdonába ment át) nem fedezi. Példával élve, ha XY eltartott tartási szerződés alapján Z tulajdonába juttatja 10 millió forintos ingat-lanát, és Z XY halála előtt meghal, amikor tartási szolgáltatásának pénzben kifejezhető értéke csak a 8 millió forintot érte el, akkor Z örö-kösei - akik az XY hajdani ingatlanát Z-től megöröklik - XY tartását addig kötelesek szolgáltatni, amíg a megörökölt ingatlan és a Z mint örökhagyó által életében XY-nak nyújtott tartás pénzben kifejezhető értékének különbözete (vagyis a 2 millió forint) ki nem egyenlítődik.
Várom további kérdéseiket a pavikadr@t-online.hu e-mail címen vagy a 06-30-85-77-560-s telefonon.