Több éve már, hogy elhatároztam családommal, hogy egyik nyáron elmegyünk Görögországba.
Március óta számoltuk visszafelé a napokat, és mindenki nagyon várta már az utazást, de talán én voltam a legjobban „besózva”.
A hallottak alapján a 24 órás busz utat könnyen kibírtuk, hiszen a cél vezérelt bennünket.
- Szép homokos a tengerpart! Jaj, Sarti nagyon jó hely! –mondták sokan.
Mikor megérkeztünk és elfoglaltuk az apartmanunkat, furcsa érzés fogott el, de nem tudtam megfogalmazni mi is a bajom.
Aztán az első WC látogatás után, már éreztem, mi az, ami nyomaszt!
Igaz, hogy az út során olyan benzinkút melletti illemhelyekkel is találkoztam, hogy akár hozzá is szokhattam volna ahhoz, hogy a görögöknél nem könnyű a problémamentes „vécézés”.
A következőket olvastam az apartmanunk mosdójának falán, természetesen magyarul:
Kedves Nyaralók!
Kérjük a WC kagylóba, ne dobjanak WC papírt, mert dugulást okozhat. A papírt a csésze melletti szemetes kosárba dobják!.
Hm….
Miután az amúgy szép, és kényelmes apartmant elfoglaltuk, nem maradt más, mint a fenti figyelmeztetés rögzítése, memorizálása. Igaz, hogy könnyen megtanultuk, mit hova…….de maga az „akció” nem volt kellemes.
Teltek a napok, s kiderült, hogy a görög csatornarendszer olyan vékony, hogy időnként dugulást okoz egy-egy turista egészséges biológiai tevékenysége. Ezért ott létünk alatt nemcsak arra vigyáztunk, hogy az öt éves gyerek WC papírt ne dobjon a csészébe, hanem arra is, hogy mit eszünk.
Természetes volt, tehát a szemetes kosár gyakori ürítése. Aztán jött egy kis fuvallat és az egész turistaparadicsomban terjengett a több száz ember által kidobott, „jól lezárt zacsi” szaga a tűző napon. Alig vártam, hogy jöjjön a kukásautó………aztán megjelent! Nézzétek csak meg munkavédelmi szempontból…Rövid gatyó, szandál, és a kesztyű?!….
Számomra megdöbbentő volt……..
Befogott orral bátorkodtam egy kicsit közelebb menni a kukásautóhoz, hogy megtekinthessem a működését. A gépjármű belső oldalán a beöntéskor elindult egy forgólapát – gondolom ez „húzta” be a szemetet, de ez sajnos nem látszik a fotókon.
Ami még megdöbbentett a kis halászfaluban nem volt szelektív hulladékgyűjtés. Egy pár napig az apartman konyhájában szelektáltam az üveget, alumínium és a PET palackokat, de amikor már nem fértünk el tőle, kénytelennek voltunk bedobni a „közösbe”.
Teltek a napok, - persze jó élményeink is voltak -, és engem valahogy ezek után „elfogott a szakmázást.”
Fő utcától 
2 méterre a bokrosban.
Az egy hetes ott létünk alatt egyszer sem láttam olyan köztisztasági dolgozót, aki a parkokban lehulló szemetet összeszedte volna, nem láttam parkban dolgozókat, ebből kifolyólag mindenhol a melegtől felmagzó gaz borította el a főutcát és környékét.
Ami számomra azért iszonyú, mert az ott élők is a turistákból élnek.
És ami még nagyon tetszett, a házi ivóvíz bekötések. ….
Hogy is van ez?
Egy biztos, Görögország 1981-ben csatlakozott az Unióhoz, Magyarország 2004-ben.
A gazdaságkutató intézetek 4 szinten értékelik az uniós tagállamok helyzetét.
Az 1. szinten állnak a vezetők (pl.: Németország)
A 2. szinten állnak a követők (pl. Franciaország).
A 3. szinten állnak a felzárkózó országok (pl. Görögország)
A 4. szinten vannak a sereghajtók (pl. Magyarország).
Első tanulság! Semmi más nem számít az uniós hierarchián, csak a GAZDASÁGI HELYZET!
Leírásom egy görög halászfaluban tapasztaltak alapján készült. Lehetséges, hogy nagyobb városokban jobb a helyzet.
Lehet, hogy Magyarországnak nincs tengere, de rendezettebb körülmények és szabályok között élünk, és igyekszünk megfelelni az Uniós elvárásoknak.
Második tanulság! Ha elmész nyaralni, felejtsd el a szakmát!
Hajrá, Magyarország! 
