„Síisi”

Reggelente az első akadályt a síruhák felvétele jelentette, de ezt is leküzdöttük, sőt annyira jól sikerült a beöltözés, hogy csak a hangok alapján ismertünk egymásra. Sítudásunk szerint csoportokba osztottak bennünket: voltak kiválók, nagyon jók és a „jók”, tehát úgy kezdtük, mintha mindnyájan síléccel a lábukon születtünk volna. Miközben oktatóink bevezettek a síelés rejtelmeibe, kezdett megváltozni a véleményünk. Egész napunk így telt: csúszás, esés, kelés, csúszás…, de mi nem adtuk fel! Napközben sokat síeltünk, de este még hatalmas kártyapartikra is maradt energiánk.

Gyorsan elrepült ez a pár nap, hazafelé a festői táj vigasztalt bennünket. Mire Százhalombattára értünk, a buszban is felforrósodott a hangulat, a parkolóba kanyarodva már újra vidáman énekeltünk.