2007. április 18-án az Arany János Általános Iskola és Gimnázium szerzői estet rendezett egy volt diákjának: nekem. Életem egyik legemlékezetesebb estéjét köszönhetem a rendezvény kitalálóinak, rendezőinek, közreműködőinek és annak a sok érdeklődőnek, akik megtöltötték a Pártok Háza Dísztermét. Tizenkét versem hangzott el az est folyamán, utalva arra, hogy tizenkét évig koptattam az iskola padjait. Az első verset egy első osztályos tanuló mondta el, a másodikat egy másodikos, és így tovább a tizenkettedik évfolyam képviselőjéig. A tizenkét vershez illusztrációk is készültek. Szebbnél szebbek. Volt közöttük egy különlegesen tehetséges munka is, egy olajfestmény. Alkotójáról korábban nem hallottam semmit: Kopcsik Editnek hívják. Azonnal fölvettem vele a kapcsolatot, és nagyon örülök, hogy megismerhettem őt! Tizenhét éves múlt, rendkívül tiszta gondolkodású, különleges lány. Képzőművészeti pályára készül, László Bandy a mestere.
Amikor megláttam a versemhez született illusztrációját, a Hungarovox Kiadóban már betördelték legújabb esszékötetem kéziratát. Néztem Kopcsik Edit festményét: egy asszony látható rajta, aki egy nemzeti színű zászló fölött térdel, és siratja a Don-kanyarban elesett párját. Mögötte füst, előtte végtelen hómező. A kép a Magyar nők siralmai 1943 telén című versemhez készült. Egyszerre pontosan és jelképes erővel tudja megjeleníteni azt, amiről a vers is szól. Úgy éreztem, hogy ezt az élményt minél több emberrel meg kell osztanom, ezért a festményt elkértem Edittől, és bevittem a Hungarovox Kiadóba. Kaiser László költő, a kiadó igazgatója maga javasolta azt, amit én csak reméltem: tegyük ezt a képet a címlapra. Az Ünnepi Könyvhétre megjelent könyvem címlapját tehát egy százhalombattai középiskolás lány festménye díszíti. Nagyon boldog vagyok, hogy eddig minden visszajelzés igazolta a kiadó döntését. Aki néhány hónapja még egy átlagos gimnazista volt, az ma már olyan művészek rokonszenvét is élvezheti, mint például az irodalmunk élő klasszikusának számító Csoóri Sándor, akinek az Ünnepi Könyvhéten mutattam be.
Kopcsik Edit nagyon szerény lány, nem szeret dicsekedni. Én viszont úgy gondolom: minden oka megvan, hogy elégedett legyen magával és a környezetének is oka van a büszkeségre. Sokan példát is vehetnek róla: tehetséggel, szorgalommal és a választott hivatás iránti alázattal is lehet komoly sikereket elérni, nemcsak ügyeskedéssel, nagyképűséggel és mindenkin átgázoló törtetéssel. Kívánom Kopcsik Editnek, hogy találja meg a helyét az életben és a művészet csodálatos birodalmában! Minden esélye megvan, hogy egyszer majd rá is nagyon büszke legyen az iskolája.
