„A főpróba néha sikeresebb az előadásnál” - ezzel biztatta magát Gere László népművelő, a rendezvénysorozat főszervezője június 28-án, az irodalmi pályázat eredményhirdetése előtt, ám úgy tűnt, cserbenhagytak az illetékesek. Az eseményen ugyanis a zsűri egyetlen tagja sem jelent meg. A kiírásra egyébként harmincegy alkotó jelentkezett harmincnyolc munkával, versekkel és prózával. Felnőtt kategóriában tizenöt írást ítélt kiadásra alkalmasnak a zsűri, nyolcat pedig átírásra javasolt. A szerzők közül hárman – miért, miért nem – versenyen kívül indultak a megmérettetésen, de ugyanabban az elismerésben részesültek volna, ha történetesen megtisztelik jelenlétükkel az eredményhirdetést. Az ifjak közül négyet megjelenésre alkalmasnak mondott, négyet pedig átdolgozásra javasolt a zsűri.

Az „ünnepélyes” eredményhirdetés közben megszólalt a Gere László telefonja. „Igen, igazgató úr… szervusz, Péter… vártunk ide” – hangzott el a mikrofon előtt, aztán lemerült a készülék tápegysége. A jelenlevő díjazottak minden esetre széles mosollyal gratuláltak egymásnak, úgy tűnt, senki nem hiányolja a zsűri szakszerű értékelését. Mindeközben a műszak használható állapotba próbálta helyezni a DVD vetítőt, ám a technika megcsúfolta őket, és mire Dévai György fotóművész elkezdhette vetítéssel egybekötött előadását, nyolc-tíz érdeklődő maradt a teremben. Pedig a halálra ítélt kis bányavárosról, Verespatakról beszélt. Dévai György harminc esztendeje szerelmese az erdélyi tájnak és az ottani épített értékeknek, és most harmincnégy fotót is hozott magával, de hová? Mivel a színházterem másfél falára zsúfolva állították ki őket, ahol a pályázat eredményére várakoztak az irodalomkedvelők, az esetleges érdeklődők csak bajosan tekinthették meg őket. Az olvasópróbának is gyatra „főpróba” után, június 29-én zsúfolásig telt a Közösségi Ház színházterme az Óvárosi Napok ünnepélyes megnyitójára, ám ezen a rendezvényen is szervezési baki csúszott be. Tucatnyi színházrajongó ugyanis már jóval az előadás előtt megérkezett, a szórólap „első kiadása” ugyanis este hatra hirdette az ünnepélyes megnyitót és a Kis Színház bemutatóját, míg a második háromnegyed hétre. Ám minden jó, ha a vége jó. Dr. Fazekas István alpolgármester beszédében kifejtette, hogy városunk lelkületét ma is az Óváros határozza meg. Beszélt a városrész hagyományairól, a szerb kisebbségről, amely kultúrája nélkül szegényebbek lennénk. Elmondta, hogy rendezni kívánja a Szent László templom környékét, és a városrész dinamikus fejlesztését ígérte. A fővárosi társulat Móricz Zsigmond négy egyfelvonásos darabját mutatta be. Nagy sikert arattak Faragó Laura népdalai, meséi és elbeszélései is, amiket a jelenetek közötti szünetekben adott elő.

A következő nap rendezvényeit az egykori búcsú hangulata jellemezte. Volt légvár, gyermek-körhinta, büfé, kürtőskalács, és babgulyás rotyogott egy nagy kondérban. Kiállított a városi posta, a „Matrica” Múzeum, a Faluvédő Egylet Babaklubja és a Békés Könyvesbolt is. Sátorban rendezték be a játszóházat a gyerekeknek, és akinek volt kedve, részt vehetett a kötélhúzásban, a hullahopp- és kukoricatorzsa-toronyépítő versenyben. Két alkalommal is fellépett az Arlecchino és a szovátai gyermekszínjátszó csoport. A szódavíz történetéről tartott előadást Igmándi Ferenc, amit fröccs- és borkóstoló követett, és volt sütiverseny is. Bemutatkozott Tobola Csaba dobiskolája, fellépett a Városi Nyugdíjas Népdalkör és a Kökönye Citerazenekar három ifjú zenésze. Este, a tombolasorsolás után a Riviéra Zenekar szórakoztatta a mulatozókat. Elmaradt a tervezett kirándulás a Kakukk-hegyre és a „Matrica” Múzeum fegyverbemutatója.

A július 1-jei, ünnepi misét Illéssy Mátyás plébános és Récsei Norbert, a szatmárnémeti Szent Teréz templom káplánja celebrálta a Szent László templomban. A szertartáson fellépett a Liszt Ferenc- és a Szent István Vegyes Kar, amelyet a MÁV filharmonikusok fúvósai kísértek.