A világ legjobb napja? Nehéz választani. Ha behunyom a szemem, kavarognak az emlékek. Hol a hollandiai utazásaim tűnnek fel, hol az erdélyi kirándulások, de legelöl talán az Adriai-tengeri nyaralásomat látom. A kristálytiszta, csillogó vizet, a vakító napot, a rozmaringillatú szellőt…
Kicsi rákocskák futkostak a lábamon. Ahogy a vízben siklottam, a kicsi halakat nem zavarta, hogy ott vagyok, de amikor megkíséreltem elkapni az egyiket, akkor úgy elhúzták a csíkot, mint a pinty. Bójáról bójára úszva elértünk az öböl másik felébe, ahol egy jó arasznyi nagyságú rák majdnem elkapta édesapám ujját.
Miután hazamentünk, átöltöztünk és siettünk, hogy le ne késsük a Split-be induló hajót. Szerencsére odaértünk időben, és elvitt minket az egyik legszebb nemzeti parkba, ahol elmentünk sétálni, kirándulni. Sokat gyönyörködtünk a vízesésekben és a vadregényes erdőkben. Utunk végén jót fürödtünk az egyik zuhataglépcső aljában. Gyönyörű volt nézni, ahogy a habok szétszóródnak vízen.
Mire hazaértünk, szinte belefáradtunk élményeink mesélésébe. És ekkor eljött a nap csúcspontja: édesanyám a hűtőből elővarázsolt egy óriási csokitortát, színes bogyókkal és marcipánvirágokkal.
Hiszen ma van a tizedik születésnapom! Teljesen megfeledkeztem róla. És bár nem voltak mellette díszesen csomagolt ajándékok, mégis ez volt számomra mindeddig a világ legszebb napja, mert együtt ünnepelt velem mindenki, aki fontos nekem: a Családom.
