Akinek kisiskolás gyereke van, tudhatja, hogy néha elég nehéz elindítani őket az olvasás rögös útján. Mert az eleje bizony rögös, ha felnőttként már nem is emlékszünk rá. A fiúkkal talán még nehezebb a dolog, hiszen ők még szívesebben töltik az idejüket biciklin vagy focilabdát kergetve. Ám, ha van egy könyv, amelynek hősei biciklin száguldanak a Vad Katlanba, hogy ott vadul rúgják a labdát, jó eséllyel remélhetjük, hogy fiacskánk megfáradva az egész napos szabadtéri tombolástól, lefekvés előtt szívesen olvas magához hasonló srácokról.

Joachim Masannek egy egész sorozatot írt már nekik. A Vad Focibanda tagjai külön-külön kötetekben mesélik el saját bandabeli kalandjaikat. Mindenki találhat magának tetsző karaktert a játékosok között: ott van Leó, a cselkirály és csapatkapitány, aki „úgy lő kapura, mint egykor Puskás Öcsi”; a legjobb barátja, Fábi, a világ leggyorsabb jobbszélsője, de helye van a bandában Rabannak, a hősnek is, aki bár „úgy focizik, mint egy vak fényképész”, de a legfontosabb cserecsatár és igaz barát. Aztán olyan figurák is színesítik a palettát, mint Denisz, a lokomotív, a külvárosi roma srác, vagy Jojo, a mágus, aki nevelőotthonban él, és még normális focicsukája sincs. Ellenben Márkkal, aki titokban jár le a Vad Katlanba, mert milliomos papája inkább golf- vagy teniszsztárt szeretne faragni belőle. Köztük küzd Rocco, a csodacsatár, aki úgy került a csapatba, hogy apját, a brazil származású szupersztárt leszerződtette a Fradi … Ez persze a fordító (F. Kárpát Kinga) kedves gesztusa, aki a helyszíneket (Budapest és környéke) és a csapatokat (pl. Csepeli Sasok) is teljesen „átmagyarította”. Ahol ennyi különböző karakter - pontosan tizenhárom- együtt küzd a legfőbb célért – bekerülni a 2010-es világbajnokságra –, ott bőven akad változatos kaland, akár tizenhárom kötetre való is. A tizenkettedik a napokban, a tizenharmadik novemberben jelenik meg. Még nem késő bekapcsolódni a Vad Focibanda fordulatos, férfias izgalmakkal teli világába.