Mai rohanó világunkban nincs időnk egymásra. Minden időnket a munka, vagy a pénzszerzés más módjai töltik ki. Éppen ezért boldog lehetek, hogy a családom igyekszik a legtöbb időt együtt tölteni, még ha az nehezen is kivitelezhető.
Minden hírközlési csatornán az iraki háború áldozatairól hallani, amiket ügyesen színeznek a legújabb és legostobább bulvárhírekkel. Minden politikus szájából csak az acsarkodást halljuk, és azt, hogy miből van hiány az országban. Egy biztos: a legfontosabb nemcsak nálunk hiányzik, hanem világszinten is: ez a szeretet.
Ez a mozgatórugója mindennek. Azért keresünk pénzt, mert szeretjük gyermekeinket, és mindent meg akarunk adni nekik. Azért szeretünk, hogy szerethessünk.
Téved, aki azt gondolja, hogy a szeretet nincs ott mindenütt. Találkozunk vele munkába menet, amikor az aluljáróban a hajléktalanok műanyagpoharába dobunk egy ötvenest, ott van gyermekeink szemében és minden cselekedetében, sőt még azokban is, akik egy magasztosabb cél érdekében feláldozzák életüket, még ha ezzel más ártatlanok életét oltják is ki. De nem kell ilyen égbekiáltó dolgokat véghezvinnünk, ha meg akarjuk mutatni a világnak, hogy mi is képesek vagyunk a szeretetre. Elég, ha csak bevalljuk a mási iránt érzetteket.
A szeretet nem kor-, társadalom- és rangfüggő. A szeretet óriási, szív alakú tortájából mindenkinek ugyanakkora szelet jut, csak bele kellene harapni végre. A szeretetet nem érdekli, hogyan öltözködünk, vagy, hogy egy szupermarketben, esetleg egy impozáns irodaházban végzünk-e munkát. Csak egy dolog érdekli: szívünk legyen nyitott a számára!
A szeretetet hagyni kell kibontakozni. Hagyni kell, hogy átitasson minket, minden tettünket, minden mozdulatunkat, és hagyni kell, hogy a mások által adott szeretet helyet találjon szívünkben. Hiszen miért vagyunk, ha nem azért, hogy szeressünk? Azért, hogy megváltsuk a világot? Vagy, hogy feltaláljuk a rák ellenszerét? NEM! Azért vagyunk a világon, hogy szeretetünkkel a magunk módjára formáljuk azt, hogy megtaláljuk benne a mindennapi szépséget, és hogy elsajátítsuk a „Minden rosszban van valami jó” képességét. Ez az élet értelme. Isten ezért teremtett minket.
Mint minden másnak az univerzumban, a szeretet létezésének is oka van. Ádám és Éva miért szívvel teremtetett? Persze azért, hogy legyen egy motor, ami a nap huszonnégy órájában működtet minket. De a legfontosabb ok, hogy az ember képes legyen szeretni. Azért, mert Éva evett a Tudás Fájáról, Isten száműzte az embert a Paradicsomból, a Biblia szerint sanyarú életet szabadítva ránk. Ám az ember az élet igazi szépségét akkor ismerte és értette meg. Hiszen mi lehet szebb annál, mint hogy két ember feltétel nélküli szeretetét megpecsételi azzal, hogy egy gyermeknek adnak életet? SEMMI. A baj az, hogy felnőtt korunkra annyi mindent látunk és tapasztalunk, hogy sokan elfelejtjük a szeretni tudás képességét. Életünket ennek a keresése határozza meg. Ezért születünk, élünk és halunk meg. Egy pár percnyi igaz szeretetért.
Végül idézni szeretnék egy nagyon bölcs embertől, akire felnézek, és aki képes volt feltétel nélkül szeretni és bízni: „Nem a tetteink tesznek minket igazán hőssé, hanem az, hogy képesek vagyunk szeretni.”
Élete legboldogabb napján, mindenki ráébred erre.
