Természetesen a cím nem a Százhalombattán élő harapós négylábúakra, hanem az immár másfél évtizede rendkívül eredményesen működő rögbiszakosztályra utal, A nevezetes jubileum kapcsán Harmat Ákossal, rögbiseink csupa szív és mindig jókedélyű játékos-edzőjével beszélgettünk.
- Vissza tud még emlékezni a kezdetekre?
- Igen, bár hozzáteszem, hogy a klub 1989 januárjában alakult, és én csak 1990 őszétől, akkor 17 évesen kapcsolódtam be a munkába. A lelkesedés leírhatatlan volt, és nyugodtan mondhatom, hogy ez cseppet sem változott, hisz a bulldogok ma is megszállott örömmel vetik bele magukat a játékba.
- Biztos unja már a kérdést, de érdekel, mitől van, hogy ezt a sportágat idehaza ennyi idő után is csak úgy emlegetik, hogy még gyerekcipőben jár?
- Szerintem ezen azért már túl vagyunk, de kétségtelen, hogy Magyarországon jóval csekélyebb a népszerűsége és a bázisa, mint Nyugat-Európában, ezen belül is aszigetországban. Talán kevesen tudják, de a rögbi már a második újkori olimpián is szerepelt a programban, de 1924 után sajnos, valamiért kikerült a versenynaptárból. Most sokan fáradoznak azért, hogy a NOB ismét felvegye az ötkarikás játékok közé, mert ez óriási lendületet adhatna ennek a kemény játéknak világszerte. Mindez persze, csapatsportágról lévén szó, nem egyszerű feladat a létszámkorlátozás miatt.
- Térjünk vissza a mi bulldogjainkhoz! Ha esik, ha fúj, futószalagon szállítják a remek eredményeket. Mi ennek a titka?
- Nincs itt semmi titok, csak az öszszetartás és csapategység. Ha végigtekintünk a mostani állományon, akkor is szembetűnő, hogy milyen fantasztikus a szellem, am in persze nincs mit csodálkozni, hisz a legtöbben közép-, illetve főiskolás éveik óta együtt játszanak, azaz jól ismerik egymást.
- Ha nem sértődik meg, akkor erre azért rácsodálkozom. Ez finoman szólva sem kisasszonysport. Vannak kőkemény belemenések, vagy tévedek?
- Nem téved, de ezeket nem szabad összekeverni a szándékos durvaságokkal és holmi primitivizmussal. Nálunk jogászok, közgazdászok és mérnökök is gyürkőznek a labdáért, hogy eloszlassak egy tévhitet, egy sértő beidegződést, amely minket bizony nagyon zavar!
Sokan hajlamosak arra, hogy csak amolyan "izomagyúnak" gondoljanak minket. Pedig hát, csak izomból nem nyerhettünk volna minden évben érmet a bajnokságban.
- Melyik érmére a legbüszkébb az
egyesület? - Három ilyen is van, mindegyik
arany! Kettőt a másodosztály megnyeréséveI szereztünk, egyet pedig 1998ban, amikor mi voltunk a magyar élvonal bajnokai. Persze a többi medálunk is szépen csillog, így az elmúlt idénybeli bronzunk is.
- Mi a cél a mostani bajnokságban? - A színvonalas játék és természete
sen az előrelépés, valamint az, hogy hosszú idő után végre legyőzzük a nagy riválist, az Esztergomi Vitézek gárdáját.
- Ha jól tudom, ez most ősszel idegenben nem sikerült.
- Sajnos, nem, mert október 2-án tizenegy sérültünk volt, néhányan az U20-s magyar válogatottban szerepeltek, ennél fogva borzasztó tartalékosan tudtunk csak kiállni. Nem jött ki a lépés Vácott az Elefántok ellen sem, szóval lesz miért törleszteni jövőre!
- De születtek csodálatos battai győzelmek is az ősszel, sőt egy meccs még lesz idén idehaza, mikor is?
- Persze, sikeres derbik is akadtak, például Székesfehérváron a Vadkanok ellen, de megvertük a pécsieket is, Kecskeméten pedig ikszeltünk, ami nagy ritkaságnak számít a rögbiben. Egyébként, az utolsó fordulóban, november 13-án, 13 órától, a hazánkban dolgozó külföldi diplomaták csapatát, a Budapest Exiles-t fogadjuk az Óvárosi pályán. Jöjjenek ki minél többen, ígérem jó kis csata lesz!
- A 13 babonás szám. Ugye nem lesz 13 sérültünk, vagy hiányzónk?
- Remélem, nem, bízom benne, hogyaválogatottak, Kendi Gábor és Kendi Géza, valamint Tóth György, a korábbi edző nk, és a csapat minden tagja egészséges lesz.
- Most netán fáj valakinek valamije?
- Szerencsére, nem. Az utánpótlással és a felnőtt csapattal is minden rendben van. De tudja, nálam, így, 30 fölött valamijét mindig érzi az ember. No, de ezért vagyok bulldog, hogy ne törődjek az esetleges fájdalommal, és szívósan, ki tartó an küzdjek. Ahogy mifelénk mondani szokták, oda se neki, kutyaharapást szőrivel!
Kovács Géza László
