A lakosság több mint kétharmada úgy látja, hogy a szelektív hulladékgyűjtés rendszere fejlődött a lakóhelyén, és a megkérdezettek 46 százaléka saját bevallása szerint szelektálja a háztartásában keletkező hulladékokat. A magasabb iskolázottság magával vonja a szelektív hulladékgyűjtésben való részvételi hajlandóságot, de az emberek többsége nem hajlandó nagy távolságot megtenni a gyűjtőszigetig – derül ki az ÖKO-Pannon Kht. országos reprezentatív közvélemény-kutatásából.
A csomagolási hulladékok hasznosítását koordináló ÖKO-Pannon Kht. 2006 decemberében végzett országos reprezentatív közvélemény-kutatást, amely során 1002 személyt kérdeztek meg a szelektív hulladékgyűjtésről. Az elkészült jelentés bemutatja a 18 éven felüli magyar lakosság hulladékgyűjtési szokásait, vélekedését az elindított rendszerről, a helyi szolgáltatásokról, részvételi szándékát a szelektív hulladékgyűjtésben. A kutatás során több érdekes dologra is fény derült: nagy figyelmet kell fordítani a kisebb településen élők szelektálási lehetőségeinek javítására, és a szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatos tájékoztatásra, de a gyűjtőrendszerek további fejlesztésére is szükség van.
A megkérdezettek 68 százalékának a településén lehetősége van a szelektív hulladékgyűjtésre, de a városokban, különösen a fővárosban (86 százalék) élők közül többen nyilatkoztak úgy, hogy a környezetükben megoldott a szelektív hulladékgyűjtés. A megkérdezettek több mint kétharmada, főleg a budapestiek és a nagyvárosiak szerint a rendszer elindítása óta fejlődtek a szelektív hulladékgyűjtés feltételei, míg a kisvárosban és községben élők többen gondolják ennek az ellenkezőjét.
A legelterjedtebb gyűjtési forma a gyűjtőszigetes megoldás, amelyet a házaknál történő begyűjtés követ 17 százalékkal, és a megkérdezettek csupán 6 százaléka tud arról, hogy lakóhelyén hulladékudvarban is gyűjthető szelektált háztartási hulladék. Amennyiben csak egyféle gyűjtési módot lehetne választani, a megkérdezettek 37%-a a kényelmesebb, házhoz menő zsákos gyűjtési módszert preferálná, és 57 százalékuk maradna a szigeteknél. A gyűjtőszigetet főleg a magasabban iskolázott, városban élő 18-49 éves férfiak preferálják, míg a községekben élők, valamint többnyire a nők szeretnék, ha a településükön bevezetnék a házhoz menő, zsákos gyűjtési rendszert.
Jelenleg a szelektálók mintegy 46 százalékának maximum 100 métert kell megtennie a gyűjtőszigetig, de akadnak olyanok is – a gyűjtők 20 százaléka – akik már most nem sajnálva a fáradságot, 500 méternél távolabb lévő gyűjtőszigetre is hajlandóak elvinni hulladékukat.
A szelektálók 72 százaléka gyalog közelíti meg a gyűjtőszigetet, 14 százalékuk autóval, míg 6 százalékuk kerékpárral, többnyire hetente egyszer, de a gyűjtőszigetet használók 20 százaléka a már hetente többször is eljut a gyűjtőpontokhoz.
A szelektív hulladékgyűjtést elutasítók között 37 százalékban jelent meg a gyűjtés körülményessége indokként, miszerint nincs hely a lakásban és bonyolult szétválogatni a hulladékot. 32 százalékuk vélekedik úgy, hogy a gyűjtőszigetek messze vannak lakóhelyétől, míg 26 százalékuknál elsősorban az ismeretek hiánya (nem tudja, hol vannak a gyűjtőhelyek, nincs lehetősége, nem tudja, hogyan kell szelektálni stb.) az ok. A gyűjtőhelyek messzeségével leginkább a községekben élők, a szelektív gyűjtés körülményességével pedig a 29 év alattiak és a nagyvárosokban élők indokolták elutasító viselkedésüket.
Pozitív fejlemény, hogy azok körében, akik nem gyűjtenek szelektíven, összességében 70 százalék úgy nyilatkozott, hogy megfelelő körülmények között hajlandó lenne válogatva gyűjteni a hulladékot. Az alacsonyabb iskolai végzettség és a település méretének csökkenése negatívan befolyásolja a szelektálásra való hajlandóságot.
A megkérdezettek többsége abban látja a szelektív gyűjtésre való ösztönzés sikerességét, ha több gyűjtőedényt helyeznek ki a közterületre, és nagyobb figyelmet fordítanak a reklámra és tájékoztatásra, az iskolai oktatásra, míg mások a kommunális szolgáltatás árának csökkentésében látják a megoldást.
Az aktív gyűjtők megítélése szerint a háztartásban szelektíven gyűjtött hulladékok nagy részét, 30-30 százalékát a műanyag és a papír teszi ki, míg a zöld hulladék 14 százaléka, az üveg 13 százaléka, az italos karton 5 százaléka és a fém 4 százaléka az összes szelektált hulladéknak.
A megkérdezettek 68 százalékának a településén lehetősége van a szelektív hulladékgyűjtésre, de a városokban, különösen a fővárosban (86 százalék) élők közül többen nyilatkoztak úgy, hogy a környezetükben megoldott a szelektív hulladékgyűjtés. A megkérdezettek több mint kétharmada, főleg a budapestiek és a nagyvárosiak szerint a rendszer elindítása óta fejlődtek a szelektív hulladékgyűjtés feltételei, míg a kisvárosban és községben élők többen gondolják ennek az ellenkezőjét.
A legelterjedtebb gyűjtési forma a gyűjtőszigetes megoldás, amelyet a házaknál történő begyűjtés követ 17 százalékkal, és a megkérdezettek csupán 6 százaléka tud arról, hogy lakóhelyén hulladékudvarban is gyűjthető szelektált háztartási hulladék. Amennyiben csak egyféle gyűjtési módot lehetne választani, a megkérdezettek 37%-a a kényelmesebb, házhoz menő zsákos gyűjtési módszert preferálná, és 57 százalékuk maradna a szigeteknél. A gyűjtőszigetet főleg a magasabban iskolázott, városban élő 18-49 éves férfiak preferálják, míg a községekben élők, valamint többnyire a nők szeretnék, ha a településükön bevezetnék a házhoz menő, zsákos gyűjtési rendszert.
Jelenleg a szelektálók mintegy 46 százalékának maximum 100 métert kell megtennie a gyűjtőszigetig, de akadnak olyanok is – a gyűjtők 20 százaléka – akik már most nem sajnálva a fáradságot, 500 méternél távolabb lévő gyűjtőszigetre is hajlandóak elvinni hulladékukat.
A szelektálók 72 százaléka gyalog közelíti meg a gyűjtőszigetet, 14 százalékuk autóval, míg 6 százalékuk kerékpárral, többnyire hetente egyszer, de a gyűjtőszigetet használók 20 százaléka a már hetente többször is eljut a gyűjtőpontokhoz.
A szelektív hulladékgyűjtést elutasítók között 37 százalékban jelent meg a gyűjtés körülményessége indokként, miszerint nincs hely a lakásban és bonyolult szétválogatni a hulladékot. 32 százalékuk vélekedik úgy, hogy a gyűjtőszigetek messze vannak lakóhelyétől, míg 26 százalékuknál elsősorban az ismeretek hiánya (nem tudja, hol vannak a gyűjtőhelyek, nincs lehetősége, nem tudja, hogyan kell szelektálni stb.) az ok. A gyűjtőhelyek messzeségével leginkább a községekben élők, a szelektív gyűjtés körülményességével pedig a 29 év alattiak és a nagyvárosokban élők indokolták elutasító viselkedésüket.
Pozitív fejlemény, hogy azok körében, akik nem gyűjtenek szelektíven, összességében 70 százalék úgy nyilatkozott, hogy megfelelő körülmények között hajlandó lenne válogatva gyűjteni a hulladékot. Az alacsonyabb iskolai végzettség és a település méretének csökkenése negatívan befolyásolja a szelektálásra való hajlandóságot.
A megkérdezettek többsége abban látja a szelektív gyűjtésre való ösztönzés sikerességét, ha több gyűjtőedényt helyeznek ki a közterületre, és nagyobb figyelmet fordítanak a reklámra és tájékoztatásra, az iskolai oktatásra, míg mások a kommunális szolgáltatás árának csökkentésében látják a megoldást.
Az aktív gyűjtők megítélése szerint a háztartásban szelektíven gyűjtött hulladékok nagy részét, 30-30 százalékát a műanyag és a papír teszi ki, míg a zöld hulladék 14 százaléka, az üveg 13 százaléka, az italos karton 5 százaléka és a fém 4 százaléka az összes szelektált hulladéknak.
.jpg)
