Tisztelt Elnök Asszony!
Ez egy birkanép… Sajnos, a mai napig magam is oda tartoztam. Tűrtem, elviseltem azt, ami eddig is elviselhetetlen volt. A mai napon azonban túlcsordult a pohár.
Mert – tessék elhinni – eddig is nagyon nehéz volt egy olyan párt tagjának lenni – Antall József halálát követően –, amely jobboldali eszméket hirdet, aztán a cselekedetek ezzel homlokegyenest fokozatosan kezdenek átváltozni egy olyan irányba, amelyik irány az alapító atyák nézeteivel, elképzeléseivel, terveivel, de az alapszervezetek szándékaival is teljesen ellentétesek voltak.
Nehezen tudtunk azonosulni egy olyan irányzattal, amely szembefordul a jobboldal vezető erejével – amelyik már sajnos nem az MDF! –, és átáll arra az oldalra, amelynek jogelődje ellen 1956-ban felkeltünk, és végigharcoltunk egy gyönyörű, nemzetközileg elismert, elveszített, ám mégis sikeres forradalmat.
Megdöbbentő volt számunkra – több társam nevében is mondom –, amikor Önök az alapítókat (Lezsák Sándor és társai) egyszerűen kizárták, ám ugyanakkor visszafogadták a pártütő, renegát árulókat, a zsigmondattilákat és társaikat, a pusztaierzsikéket, amit Antall József soha nem tett volna.
Ez oda vezetett, hogy Ön, azaz az MDF jelenlegi vezetése kormányra segített egy politikai kalandort, aki arra is képes volt, hogy – nyilván koalíciós partnerei javaslatára, támogatásukkal –kormányfőhöz méltatlanul a rosszemlékű, szégyenletes 2004. december 5-i népszavazás idején szembefordult a határon kívüli magyarsággal, testvéreinkkel, akik nem önként váltak más országok lakosaivá.
Azután – mivel nem volt elég az ország, nemzet teljes tönkretétele, lejáratása a külföld előtt –, Önök bedobtak még egy lehetőséget: Katona Kálmánt. Ez a húzás is sikeresnek bizonyult: a főváros – minő remek gondolat – hűséges társa, partnere, kiszolgálója lett a kormánynak!
Tisztelt Elnök Asszony!
Mint levelem elején említettem, a pohár a mai napon telt be. Láttam a televízióban, hogy az MDF vezetősége leült tárgyalni a jelenlegi kormánnyal, a kormány vezetőjével, akivel néhány – általam mélyen tisztelt – közismert személyiség a nyilvánosság előtt nem volt hajlandó kezet fogni, és akivel soha, semmi körülmények között jómagam sem fognék kezet.
A fent leírtak számomra elfogadhatatlanok. Én nem ebbe a pártba léptem be 1988. október 20-án, amikor dr. Szűcs István – talán ismerős a név –, a MOL Rt egykori vegyészmérnöke, 1956-ban veszprémi egyetemistaként Brusznyay Árpád harcostársa, az Antall-kormány országgyűlési képviselője, majd ipari helyettes államtitkára kezdeményezésére városunkban megalakult az MDF helyi szervezete.
Mi kezdeményeztük Elek István és Debreczeni József eltávolítását a pártból, amire az országból 386 levél és távirat érkezett – egyetértéssel – a helyi szervezetektől! Kezdeményezésünk eredményes volt.
Helyi szervezetünk alapító tagja, a kezdetektől 2002-ig elnökségi tagja, majd az Orbán-kormány idején elnöke voltam.
Mivel általában hűséges természetű vagyok, fájdalmas dolog kimondani, hogy a továbbiakban nem tudom vállalni eddig szeretett pártom politikai pálfordulását, és ezért tagságomról a mai napon lemondok.
