A Hírtükör decemberi utolsó számában a Dunamenti Erőmű működésében a privatizáció óta bekövetkezett változásokkal magyarázta a Benta-patak hőmérsékletének és vízszintjének a változását a Dubics Tamás Horgász Egyesület. Sok horgász ugyanis ennek tulajdonítja, hogy a patakban a telepítések ellenére sincs kapás. A Dunamenti tájékoztatta lapunkat, hogy az Erőmű vezetése felfigyelt arra, hogy a horgászok kedvenc időtöltésük miatt aggódnak a Duna vízszintjével, hőmérsékletével kapcsolatos változások miatt, ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy az említett cikkben leírtak tévedésen alapulnak. Kuhl Tibor vezérigazgató az alábbi levelet küldte szerkesztőségünknek:
„Sajnos, a klímaváltozás negatív hatásai az Erőművet ugyanolyan mértékben sújtják, mint a lakosságot és a horgászokat.
Megállapítható, hogy évek óta egyre alacsonyabb a Duna vízszintje, és erre az Erőműnek semmilyen hatása sincsen, sőt jövőbeni működésének biztonságát is egyre jobban veszélyezteti ez a jelenség.
A Dubics Tamás Horgász Egyesület nyilatkozatával ellentétben a privatizációt követően nem történt alapvető változás sem az Erőmű üzemeltetésében, sem a technológia terén. Jelenleg a Dunamenti Erőmű az országos energiahálózaton belül „csúcserőműként” működik, ami azt jelenti, hogy mindig a pillanatnyi igényeknek megfelelő villamos energia mennyiséget kell megtermelnie.
Semmiképpen sem hasznos, sőt kifejezetten káros ötlet lenne az energiatermelés és fogyasztás mesterséges fokozása abból a célból, hogy több melegvíz folyjék ki a horgászat fellendítése érdekében. Ezért óva intünk mindenkit attól, hogy a saját önös érdekeit szem előtt tartva abban reménykedjen, hogy a jövőben valaha is számíthatunk arra, hogy a környezet korlátlanul és büntetlenül a rendelkezésünkre áll.
Mindannyian használjuk a környezetet és mindenkinek, aki számára a környezet állapota fontos, együtt kell működnie. A horgászok és az Erőmű együttműködése a jövőben is folytatódni fog, a horgászok megígérték, hogy a fentiek ismeretében körültekintőbben és megfontoltabban fognak majd fogalmazni a globális jelenségekkel kapcsolatban.
Legalább mi, szakemberek lássuk tisztán közös felelősségünket a környezetünkért a fejlődés fenntarthatóságának ésszerű határai között!
