Ha szükségünk van valamire, megpróbáljuk megszerezni. Általában úgy, hogy megvásároljuk, megfizetjük az árát, de más módon is hozzájuthatunk. Például úgy, ha szívességért szívességet adunk cserébe. Családon belül, barátok és jószomszédok között mindig is működött ez a „szívességcsere”, és ez adta az ötletet az úgynevezett időbankok létrehozásához. Olaszországban már több mint egy évtizede működnek a kis helyi csoportok, amelyeket a nagy időbank fog össze, Angliában pedig 2000-ben indult el a kezdeményezés, és mára több mint ötszáz helyi irodával rendelkezik. Erről tartott előadást január 10-én Gosztonyi Géza, a Budapesti Szociális Forrásközpont igazgatója a Szülők Fóruma Egyesület székhelyén.
Mint elmondta, a kezdeményezés lényege, hogy mindenki rendelkezik olyan tudással, képességgel, amelyre másoknak szükségük van. Az időbank leginkább a kalákához hasonlítható, amikor az ismerősök összefognak és segítenek annak, akinek éppen szüksége van rá, és ezt a segítséget akkor kapják vissza, amikor nekik lesz rá szükségük. Ennél azonban sokkal több lehetőséget kínál, mert nem korlátozódik egy szűk baráti körre, minél több tagja van egy időbanknak, annál változatosabb a kínálat, és egyáltalán nem biztos, hogy attól kapjuk vissza a szívességet, akinek mi tettük.
Az elszámolás alapja az idő, méghozzá úgy, hogy semmiféle szorzót nem alkalmaznak. Egy órai munka egy órai munkát ér, abból kiindulva, hogy minden ember egyenlő, mindenki számára huszonnégy órából áll a nap, és mindenki munkája egyenértékű.
Gosztonyi Géza felhívta a figyelmet a viszonosság fontosságára. Az időbankban nyilván kell tartani, ki mennyi munkaórát „tett be” és mennyit „vett ki”, és ügyelni kell arra, hogy se az egyik, se a másik oldalon ne halmozódjon az idő, azaz ne fordulhasson elő, hogy valaki mindig csak adja, a másik pedig mindig csak kapja a szívességet.
Ez a mozgalom természetesen feltételezi a társadalmi szolidaritást, és nyilvánvalóan csak azok kapcsolódnak be, akik elfogadják az időbank működésének alapelveit.
Hozzátette: a kezdeményezés egyik nagy haszna, hogy a szükségleteket haszonná alakítja át, a másik pedig az, hogy megfordítja az elidegenedés folyamatát. Az emberek egymás felé fordulnak, megkezdődik a kommunikáció, kapcsolatok épülnek. Emellett esélyt ad annak, aki fölöslegesnek érzi magát, hogy ismét hasznossá váljon, és ezzel önértékelése, társadalmi megítélése is javuljon.
Az időbank Magyarországon még csak csírájában létezik, de már a megvalósulásra is van példa. Budapesten, a XVIII. kerületben egy alapítvány létrehozta az ottani időbankot, és Csepelen is megkezdte működését.
Mintegy harminc érdeklődő hallgatta végig a százhalombattai előadást. Hogy lesz-e folytatása, majd elválik. Az biztos, hogy nagyon hasznos, nagyon emberi ötlettel találkozhattunk, amelynek esetleges megvalósítására városunkban egészen biztosan van esély.
.jpg)
