Hosszú életem során számos szerepet eljátszottam. Némelyiket el kellett játszanom, némelyiket viszont örömmel vállaltam. Ilyen volt a Mikulás szerep. Ha felkértek, mindig vállaltam. Hosszú, piros kabátomat vatta szegélyezte. Volt piros süvegem is, és ami a legfontosabb, gyolcsból font szakállam, amit spárgával a tarkómra erősítettem. Ez a művelet ugyan nem mindig sikerült, mert hol mozgott a szakállam, hol pedig belemaródott a fejembe. Hősiesen tűrtem, mert nagyon szerettem Mikulás lenni.
Gondosan és izgatottan készültem minden fellépésemre. Ugyanis nem elég a jelmezt felölteni, megjeleníteni az öreg jótevőt, a mindent megbocsátó, gyerekeket fáradhatatlanul felkereső szentet, hanem meg kellett tanulni azt a sok mindent is, amit a szülők egy-egy papírlapra a részemre felírtak.
Józsika! Te nem szeretsz enni. A finom főzeléket a tányérodon hagyod. Mitől nőjél, mitől erősödjél, ha nem eszel? Zsuzsika! Nem vagy türelmes az öcsikédhez. Pedig a Zoltánka szeret téged, és mindig tőled vár segítséget. Ugye megígéred, hogy a jövőben megértőbb leszel a kicsihez? Lacika! Nem akarsz délután egy órácskára lefeküdni, pedig arra egy növésben lévő gyereknek szüksége van!
A kicsik nagy szemeiket rám szegezték, némelyik el is pityeredett, a többség azonban nagy izgalommal és bizalommal nyújtotta felém kis kezét, és mindent megígért.
Mindegyik örömmel vette át a neki készített kis ajándékot, és boldogan sietett, szinte repült vissza a helyére.
Egy szó, mint száz, ezt a szerepet mindig vállaltam, és úgy gondolom mindig meg is feleltem a bizalomnak.
Arra gondoltam, hogy mennyi elfoglaltságom lesz, ha megöregszem és belépek a Mikulás-korba. A legnagyobb meglepetésemre azonban a felkérések egyre ritkábbak lettek és végül elmaradtak. Most itt állok, már-már reszkető lábakkal, Mikulás-korban és a kutya sem kér fel, hogy legyek Mikulás. Pedig higgyék el: nagyon szeretnék megint Mikulás lenni! Hiányoznak az okos, csillogó szemek, az okos válaszok és talán az a néhány csepp könny is, amit a szemekben véltem felfedezni. Hát már a Mikulás sem kell senkinek?
