Elsõ pillantásra úgy tûnhet, megint szakácskönyvet ajánlok az Olvasók figyelmébe. De ez esetben inkább Polcz Alainerõl van szó. A Kolozsvárott 1922-ben született univerzális asszony az élet és a halál minden területén otthonosan kalauzolja olvasóit.
Pszichológusként szakértője a gyász, a veszteségek feldolgozásának, egyik létrehozója a Hospice Alapítvány létrehozója. Kellemes perceket szerezhetünk magunknak szépirodalmi írásaival is. Jelent már meg önéletrajzi ihletésû könyve a háborúról (Asszony a fronton, 1994.), két idõs barátnõ visszaemlékezéseirõl (Az életed, Bíró Berta, 2000.), sõt macskákról is (Macskaregény, 2000.). Könyveibõl megnyugtató bölcsesség árad. Az, hogy most szakácskönyve jelent, két dolognak tudható be: egyrészt, ha mostanában bárkinek sikerül a nevét sok emberrel megismertetni, az szakácskönyvet ad ki. Persze, ez még nem garancia semmire. Másrészt Polcz Alaine amellett, hogy tanatológus (a halál szakembere), mesélõ kedvû háziasszony is. A receptek sem a szokásos formában (hozzávalók, elkészítés ...) jelennek meg, hanem olyan bevezetéssel, hogy: “ha teljesen nyugodt vagy, nincs semmi dolgod ... viszont jó mûsor lesz a rádióban, ülj neki három kiló ribizli szemezésének. Kapcsold be a készüléket ...” Alapvetõ bölcsessége természetesen a konyhában is hasznos társ. Fõ szempontjai, hogy az étel olcsó, gyors és egészséges legyen. Praktikus ötletek segítik a spórolást idõvel és pénzzel. Mivel elfoglalt asszony, receptjeit úgy állította össze, hogy azok elkészítése egy óránál tovább ne tartson. Külön színesíti az ízeket az írónõ erdélyi származása. Az egyik fejezet címe “A kukorica, mint lírai kitérõ”, és felfedezhetjük a különbözõ csorbákat is. Az ételek egészséges voltára a szerzõ vitalitása a bizonyíték. A fejezeteket mindig egy-egy hangulatos Polcz Alainre jellemzõ elemzõ, mesélõ írás vezeti be, amit tehát ajánlok, nemcsak szakácskönyv, hanem kellemes olvasmány, míg sül a sütemény.