De nekünk, akik részesei lehettünk, ennél sokkal, de sokkal többet. Egy életre szóló élményt: ragyogó napsütést, kimondhatatlan izgalmat, megszámlálhatatlanul sok futót, egymás biztatását, mosolyt, fáradságot, magával ragadó hangulatot és lendületet.  Elmondhatatlan örömöt, hogy a váltóponton a csapattársad már vár, és hatalmas mozdulatokkal integet, és mosolyog, biztat, és büszke rád, mert megcsináltad, és már fut is tovább, mert őt is várják a kilométerek. Aztán a célban az élmények megbeszélése: láttad azt a feliratot... képzeld, az egyik ponton azt kiabálták: fussatok, hajrá, gyerünk, ne higgyétek, hogy olyan könnyű itt a napon, ácsorogni!...

Nem hittük, de hittünk magunkban, egymásban, és megcsináltuk!

Ezért óriási köszönet az "Aranyszárnyak" – Molnárné Kálmán Tünde, Pomázi Emőke, Botos Enikő – és az "Aranylábak" csapatának – Farkas Barbara, Éberl Klára, Ötvös Zita.

Mert ne feledjétek: Kilépni az ajtón nehezebb, mint maga a futás.

A futáson részt vevő pedagógusok