A rendezvényre az 1956-os szovjet katonai intervenció 50. évfordulója alkalmából került sor, annak az emlékére, amikor a túlerőben lévő páncélos hadosztályok több napig tartó harc után legyűrték a forradalmárok fegyveres ellenállását. A Himnusz után Lengyák Brigitta felkérte a megemlékezőket, hogy helyezzék el gyertyáikat, mécseseiket és a kegyelet virágait a Kopjafa előtt, majd elhangzott Kiss Dénes Velünk, vagy ellenünk című költeménye Tóth Bence előadásában.

Illéssy Mátyás katolikus plébános megemlékező beszédében két keresztényi erényről szólt: a szeretetről és a hitről. A szeretet kovácsolta ötven esztendővel ezelőtt egységessé a nemzetet, amely felvette a harcot a „sátán démonaitól megszállott” nemzetárulókkal, a szovjet hadosztályokkal szemben. És az Istenben vetett hit ereje munkálkodott a forradalmárok lelkében, akik egy szebb, emberibb világot akartak teremteni maguknak. A két erény pedig – igaz, évtizedek múltán – de mégis győzedelmeskedett. Újabban hasonló eseményeknek lehettünk tanúi a pesti utcákon. Nem a szeretet, a hit vezérelte a rendőröket, akik gumilövedékkel lőtték a könnygáztól fuldokló békés tüntetőket, akik a földön rugdosták a gyengéket, a magatehetetleneket. A hit, a szeretet győzelme egyelőre várat magára, de előbb, utóbb be kell következnie – mondta.

Elhangzott Tamási Lajos Piros a vér a pesti utcán és Zrínyi Miklós Fohásza Lengyák Brigitta, illetve Miskei István tolmácsolásában, majd a Szózat és a Székely Himnusz zárta a megemlékezést.