Az ’56-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója számtalan alkalmat és formát kínált a visszaemlékezésre, az események okainak és okozatainak bemutatására, megismerésére. Városunkban a legátfogóbb és leglátványosabb projekt e témában kétségtelenül Balpataki Katalin történész és a Matrica Múzeum munkája, a Szent István téren felállított „Az 1956-os események előzményei és következményei Százhalombattán” című installáció. Szürke rácsokkal körülzárt terekben, összesen öt lépésben foglalja össze, hogyan jutott el Magyarország - azon belül pedig Százhalombatta - a második világháborút követő gazdasági és társadalmi berendezkedéstől a forradalmon és a megtorláson át a rehabilitációig és napjainkig.
Egyes „ketrecekben” a kor jellegzetes attribútumai: beszolgáltatásra bezsákolt búza, ’56 őszét megidéző, kivágott közepű nemzeti lobogó, vagy a megtorlást idéző szögesdrót, máshol hiteles dokumentumok - szórólapok, jegyzőkönyvek másolatai - és az azokhoz írt magyarázó szövegek, illetve fotók elevenítik fel a kor hangulatát és történéseit.
Dr. Fazekas István bevezetőjében Szilágyi Domokost idézte, mely szerint „Az ünnep, az ünnep halandó, csak a hétköznap maradandó”. Hangsúlyozta, hogy 1956 eseményeinek a nemzeti összefogás adta erejét, egyúttal reményét fejezte ki, hogy létrejöhet tartós és hathatós társadalmi együttműködés napjainkban is. Zárszóként kiemelte: ha ünnepeink méltóságát meg tudjuk adni, úgy őrizhetjük meg saját méltóságunkat is. Ezt követően átadta a kiállítás megnyitását édesapjának, id. Fazekas István történelem tanárnak, aki személyes élményei felidézésével kezdte a megemlékezést. Elmondta, tanítványaival sokszor eljátszanak a gondolattal, hogy egy időgéppel ki, melyik korba utazna vissza. S bár ő szíve szerint inkább Mátyás korát választaná, mégis hálás, hogy átélte - e legpusztítóbb század közepén - 1956 őszének csodálatos, eufórikus két hetét. Nem is remélte, hogy 50 év múlva tanítványai előtt fog erről beszélni.
Százhalombattán az inkább kisebb, mint nagyobb forradalmi akciók elkövetőit a megtorlás időszakában - az országos, kemény retorziók mintájára - ugyanolyan vehemensen büntették, mint azokat, akik mindössze nyugalomra intettek. A hatvanas évek végén Százhalombatta szerencsés helyzetbe került: az ország energiaellátását kapta feladatul. A munkák során menedéket találtak itt azok a szakemberek, akiknek tanácsos volt távozni korábbi környezetükből. Így talált városunkban oltalomra Hamvas Béla is, kinek nevét most a Városi Könyvtár őrzi. Dicséretesnek nevezte a városvezetés akkori hozzáállást, s úgy fogalmazott: az évtizedes tolerancia hozta meg, hogy lehet teljes szakmai összefogásról beszélni a város érdekében. Végül felhívta a visszhangos téren szép számmal egybegyűlt közönség figyelmét, hogy úgy válhatunk igazi lokálpatriótává, ha megismerjük városunk történetét.
