Díszkertünkben és a parkokban sok olyan növény található, amelyek egész évben vagy őszi színeikkel – levél, termés - díszítenek, de szépségük mellett veszedelmet is rejtenek.
Mérgező anyagokat tartalmazó növényeket találhatunk a szobanövények között is. Ápolásuk, szaporításuk során körültekintően kell eljárni, és jó, ha gyermekeinket távol tartjuk, és felhívjuk figyelmüket a veszélyre. Vannak olyanok, amelyek kevésbé, mások erősen, de találunk halálos méreganyagokat tartalmazókat is.
Díszfák, díszbokrok:
- Boróka: bogyójából készül a finom ízű gin, de a bogyó elfogyasztása hasmenést okoz.
- Tiszafa: pirosló magköpenye nem mérgező, de magja halált okozhat, ugyanígy a tuja toboza is.
Sok díszcserje magjának fogyasztásától nem lesz bajunk, de nem ajánlatos például a madárbirs, a vadszőlő, a hóbogyó, tűztövis, berkenye, mahonia-mutatos bogyójának kóstolása.
Halálosan mérgező növény a gyűszűvirág – Digitális – és a gyöngyvirág minden része, valamint a ricinus bab alakú magja.
Szobanövények szaporításánál – dugványozás – érintkezhetünk a növények nedvével, némelyik szembe, szájba kerülve okoz mérgezést. A Mikulásvirágnak, a háromszögletű kutyatejnek és a krotonnak a tejnedve, míg a borostyán, dieffenbachia, ciklámen, filodendron, leander, viaszvirág, flamingó, sugárarália minden része tartalmaz méreganyagot. Az ajándékba kapott szép flamingóvirág vagy kalla aszparágusszal díszítve kész méregraktár.
A szobai kankalin – Primula – levelének fonákján levő szőrzet – mint a csalánnál – bőrgyulladást okoz, ezért kesztyűvel nyúljunk hozzá.
A kisgyermek mindent meg akar kóstolni, a színes leveleket és bogyókat, hogy melyik mérgező, ő még nem tudja.
Mérgezés tünetei esetén késztessük hányásra a beteget, tejet ne itassunk a gyerekkel, azonnal forduljunk orvoshoz. Ne ültessünk tüskés, tövises növényeket a kertbe, mert a szaladgáló gyerekek beleeshetnek, és komoly sérüléseket szenvedhetnek, de kis díszkerítéssel megelőzhetjük a veszélyeket.
Egy olvasó az áfonya telepítéséről, neveléséről kért tanácsot.
Az áfonya közepesen savanyú, szervesanyagban gazdag talajban fejlődik és terem megfelelően. Ezért tőzeggel, szerves trágyával – gombatrágya lazítja a talajt –, faforgáccsal dúsított, természetes talaj a legjobb. Napsütötte helyet és rendszeres öntözést kíván. A telepítés utáni első két évben a hajtásrendszer kialakítása, megerősítése a feladat, ezért a bimbós vesszővégeket el kell távolítani. A hosszú hajtásokat egyharmadára visszakurtítjuk. A további években ritkítjuk, és csak az idős, illetve a földre hajló hajtásokat távolítjuk el. Metszeni tél végén kell. Növényvédelme: a lisztharmat és pajzstetű fertőzések megelőzése.
.jpg)
