Az önkormányzat sokféle, sokfajta szerződést köt bizonyos feladatok, munkák elvégzésére. Kis, nagy és még nagyobb összegű szerződésekről van szó. A feladatot meghirdeti, vagy nem hirdeti, és kiválasztja a legmegfelelőbb ajánlattevőt. Ez viszonylag hosszú procedúra, számos buktatóval. Évről évre ismétlődő feladatokról beszélek.
Most néhány sorban leírom azokat a jelenségeket, amiket e folyamatban fellelni látok.
1. A szerződés időtartama. Amennyiben sokan készek a feladat elvégzésére, sok a jelentkező, akkor véleményem szerint az önkormányzatnak a viszonylag rövid időtartam a célszerű. Miért? Azért, mert lehet, hogy egy vagy két év múlva kedvezőbb áron is el lehet végeztetni a feladatot. Ha viszont kevés a jelentkező, akkor az ajánlkozót ide kell „ragasztani”, tehát a hosszú időtartam a kívánatos az önkormányzat részére. A mai gazdasági helyzetet az jellemzi, hogy „kevés a fóka, és sok az eszkimó”, vagyis az elvégzendő feladatokra sok a jelentkező, az olyan vállalkozó, aki munkát keres.
2. A piaci életben nem ritka jelenség, hogy a kereskedelmi folyamatba igyekeznek újabb személyek is közbeiktatódni. Az, hogy ez javítana a folyamaton kérdéses, az viszont, hogy megdrágítja, kétségtelen. Nos ilyen jelenségek is felütik fejüket szerződéskötéskor. Megjelentek a közvetítő cégek, amelyek hangzatos felhívásokkal csábítják a klienseket arra, hogy alkalmazzák őket. Természetesen, mindent ígérnek, a kérdés csupán az, hogy ígéretüket be tudják-e váltani?
3. Már régebben is felvetődött, most ismét előkerült, hogy a legmegfelelőbb pályázót pontozásos alapon válasszák ki. A szándék dicséretes, a megoldás azonban eleve halálra van ítélve. Abszolút igazságos pontozás ugyanis nincs. Kár egy percig is foglalkozni vele. Az egyetlen biztos módszer, ha nagy létszámú, szakemberekből álló zsűrit állítunk össze a legmegfelelőbb pályázó kiválasztására.
4. A legfontosabb mindenek között, hogy ellenőrizzük a feladat végrehajtását! Ehhez megfelelő számú és szakértelmű hivatali dolgozó szükséges. Rendelkezésre áll ez? Szerintem nem.
5. Igen fontos, hogy a helyi vállalkozókat mind nagyobb számban vonjuk be a feladatok elvégzésébe. Erről mintha mostanában elfelejtkeznénk.
Most, az év elején kötik a szerződéseket. Sok tíz, illetve százmillió múlik ezeken, ezért nem ártana, ha egyik-másik észrevételemen elgondolkodnának az illetékesek.
Most néhány sorban leírom azokat a jelenségeket, amiket e folyamatban fellelni látok.
1. A szerződés időtartama. Amennyiben sokan készek a feladat elvégzésére, sok a jelentkező, akkor véleményem szerint az önkormányzatnak a viszonylag rövid időtartam a célszerű. Miért? Azért, mert lehet, hogy egy vagy két év múlva kedvezőbb áron is el lehet végeztetni a feladatot. Ha viszont kevés a jelentkező, akkor az ajánlkozót ide kell „ragasztani”, tehát a hosszú időtartam a kívánatos az önkormányzat részére. A mai gazdasági helyzetet az jellemzi, hogy „kevés a fóka, és sok az eszkimó”, vagyis az elvégzendő feladatokra sok a jelentkező, az olyan vállalkozó, aki munkát keres.
2. A piaci életben nem ritka jelenség, hogy a kereskedelmi folyamatba igyekeznek újabb személyek is közbeiktatódni. Az, hogy ez javítana a folyamaton kérdéses, az viszont, hogy megdrágítja, kétségtelen. Nos ilyen jelenségek is felütik fejüket szerződéskötéskor. Megjelentek a közvetítő cégek, amelyek hangzatos felhívásokkal csábítják a klienseket arra, hogy alkalmazzák őket. Természetesen, mindent ígérnek, a kérdés csupán az, hogy ígéretüket be tudják-e váltani?
3. Már régebben is felvetődött, most ismét előkerült, hogy a legmegfelelőbb pályázót pontozásos alapon válasszák ki. A szándék dicséretes, a megoldás azonban eleve halálra van ítélve. Abszolút igazságos pontozás ugyanis nincs. Kár egy percig is foglalkozni vele. Az egyetlen biztos módszer, ha nagy létszámú, szakemberekből álló zsűrit állítunk össze a legmegfelelőbb pályázó kiválasztására.
4. A legfontosabb mindenek között, hogy ellenőrizzük a feladat végrehajtását! Ehhez megfelelő számú és szakértelmű hivatali dolgozó szükséges. Rendelkezésre áll ez? Szerintem nem.
5. Igen fontos, hogy a helyi vállalkozókat mind nagyobb számban vonjuk be a feladatok elvégzésébe. Erről mintha mostanában elfelejtkeznénk.
Most, az év elején kötik a szerződéseket. Sok tíz, illetve százmillió múlik ezeken, ezért nem ártana, ha egyik-másik észrevételemen elgondolkodnának az illetékesek.
