Amikorra a Szivárvány Óvodában lezárul az „ölelkezés időszaka”, az új ovisok már nem sírnak reggelente, érzelmileg kötődnek az óvodában dolgozó felnőttekhez, és biztonsággal eligazodnak az óvodai szokás- és szabályrendszerében. Ezt a periódust – amelyben egyaránt elfárad felnőtt és gyerek - hagyományosan kirándulással zárjuk le. Ilyentájt van az állatok világnapja is, így a két eseményt össze szoktuk kapcsolni.

Óvodánk egyik alapelve olyan gyermekeket nevelni, akik szeretik és ismerik a természetet, fogékonyak a körülöttük lévő élő környezet szépsége iránt, megtalálják a jót, szépet, és nem hiányzik belőlük a tenni akarás sem.
Az október 5-i kirándulást egyhetes felkészülés előzte meg. Képeket, könyveket hoztak a gyermekek állatokról, filmet néztek, ismerkedtek a különféle állatfajokkal, és csoportos vetélkedőket szerveztünk nekik. Ez után indultunk kirándulni, egy közeli szarvasmarha-telepre. Ezek a háziállatok régen minden falusi gyermek közelében ott voltak, mára azonban egy városi gyermeknek az állatok világnapján a legritkábban jut eszébe az az állat, amelynek hasznával a leggyakrabban találkozik. Az Adonyi Termelő Szövetkezet adott lehetőséget óvodánk kis és nagy lakói számára, hogy megismerkedhessünk a szarvasmarha tartásával, hasznával, életkörülményeivel. Megtapasztalhatták a gyermekek, hogyan és mivel etetik az állatokat, hogyan isznak, miként oldják meg, hogy télen ne fagyjon be az ivóvizük – ez minden gyermeknek nagyon tetszett -, megmutatták nekik az „óvodás bocikat” is. A gyermekek először nem is értették, miért bőgnek annyira az elkülönített borjak. Nagyon elcsodálkoztak azon, hogy az állatok ugyanúgy siratják az anyukájukat, ahogy a gyermek, amikor először közösségbe kerül, s „elszakad” az édesanyjától. Hazafelé útba ejtettünk egy struccfarmot, ahol láthattuk a legnagyobb madarat, ami nem tud repülni. Micsoda ellentmondás! Épp ezért könnyű megjegyezni. A struccok között felfigyeltünk egy kis kecskére, akinek eltörött a lába, s úgy bicegett társai után. Az egyik kislánynak ez a kiskecske tetszett legjobban az egész kiránduláson. Talán azért, mert ő is más. Mindannyian mások vagyunk, s mindig is együtt éltünk, csak ritkán csodálkozunk rá ennek a szépségére.

Hogy a szarvasmarhatelep és a struccfarm legalább akkora élményt jelentett a gyerekeknek, mint egy állatkerti séta, arról számtalan rajz, rögtönzött mese és gesztenyéből készített boci tanúskodik.

Itt szeretnénk köszönetet mondatni az Angus Kft dolgozóinak, akik a szívélyes fogadtatáson túl süteménnyel és üdítővel kínálták a gyermekeket, és igyekeztek minden kérdésükre választ adni kielégítve kíváncsiságukat.