Ha véletlenül kezembe kerül az általános iskolai bizonyítványom, hivatalosan „Tanulmányi Értesítő, mindig az 56-os emlékek jutnak eszembe. A kommunizmus beköszöntése után valószínű az egyetlen korosztály vagyunk, akiknek a „Tanulmányi Értesítőjén” a Kossuth-címer van nyomtatva kívül és belül. Bár a borítólapon a semmitmondó „Kádár-címer” van ráragasztva, elfedve a Kossuth-címert.
Hogy mennyire semmitmondó volt a búzakoszorús, vörös csillagos, kék alapú, heraldikailag értelmezhetetlen új állami címer, azon csak most csodálkozunk igazán.
Régi könyvekből, padlásokon talált újságokból minden gyerek ismerte az „igazi”, a régi szép magyar címert, négy folyójával, a zöld hármas-dombbal, és kettős keresztjével. Ismertük a tetején található Szent-koronát. Szent István király életével együtt.
Az iskolában, ha a tanító nem figyelt oda, sokszor rajzolgattuk az irkára, a padra, fák kérgébe véstük a Duna-parton. Ha észrevették az órán, bizony, jött a körmös, a pajeszhúzás, a tenyeres, amúgy Makarenkó-módra.
1956 szeptemberében első osztályos, félénk kisdiák voltam a battai általános iskolában. Bár szinte minden gyereket ismertem, az osztályterem olajos padló illata, a hatalmas kályha és a csúnya fekete tábla nem sok jóval kecsegtetett.
